Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

32

találta meg a maga jutalmát, amikor ellenségei megrágalmazták vagy kigunyolták s amikor hűségéért a börtönbe hurcolták.

Élethivatása betöltésében nagy segítségére volt vallásos érzése is. Az az érzés, amely őt Istennel közelebbi viszonyba hozta, akiből és kitől merítette az életerőt sokirányú tevékenységéhez s akiben nyugalmát találta fáradságos munkája után. Nem a saját erejére támaszkodott elsősorban, hanem Istenére s a siker után nem elbizakodott, hanem hálát adott Istennek. „Kérem Istenemet, hogy segítsen engemet szívemben táplált jó szándékomat és tervemet megvalósítani.“ „Isten megáldotta igyekezetemet, jutalmazta fáradságomat.“ Lehet-e a mélyen érző vallásos léleknek szebb megnyilatkozása, mint aminőt Berde eme saját szavai kifejeznek ?

Ezen lelki sajátságok birtokában egyike volt a legkedvesebb és legrokonszenvesebb embereknek. Mozgása könynyed, társalgása folyékony és kellemes. Mogorvaság, durvaság, kevélység távol volt tőle. Soha senkivel nem éreztette sem vagyoni, sem értelmi fölényét. A nép közül emelkedett ki s a népet soha meg nem tagadta. Nem arra törekedett, hogy a nép segítségével a magasba emelkedjék, hanem az volt lelkének fő vágya, hogy a népnek