Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

4

az napjainkban is folyton gyarapodik, anélkül hogy a fennálló óriási elletéteket el tudná enyésztetni.

A vita anyagát természetesen már a tizenkilencedik század tudományos teológiai munkája készítette elő, amelynek a felújult vita csak elkerülhetlen corolláriuma. A múlt század teológusai élükön a német Strauss Dáviddal már a század első felében kétségtelenül megállapították, hogy azok a leírások, amelyeket az újtestamentumban piegtalálunk, nem mind hiteles történelmi adatok, hanem vannak közöttük költött részek is, amelyeket az újtestamentumi írók műveikben felhasználtak, és a Jézus személyével összekötöttek. Ilyenek a szűztől való születés, a Jézus megkereszteltetése, a galamb rászállása, a mennyei hang, a Keresztelő János története, a Jézus istenfiusága, feltámadása, a mágusok látogatása, Jézus látogatása a jeruzsálemi templomban, a csodák s még sok egyéb. Ezek tanulmányozására legajánlatosabb művek: a német Strauss Dávid: Jézus élete, a francia Loisy: A synoptikus evangéliumok és az angol Conybeare : Myth, Magic and Morals című művek.

Dr. Pfeiderer Ottó, a berlini egyetemnek már csak néhai nagynevű tanára, azt állította, hogy a tizenkilencedik század tudó-