Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

fán így imádkozik: Én istenem, miért hagytál el«engem ? hogy azt mondja: Nem adatik jel e nemzetségnek“, hogy Názáretben nem tehetett semmi csodát. Szerinte ezek az adatok nem csak azt bizonyítják, hogy a Jézus személyében egy teljesen emberi lénnyel állunk szemben, és hogy benne az istenit csak olyan alakban kell keresnünk, amilyenben azt emberben megtalálhatjuk; hanem bizonyítják azt is, hogy ő valóban élt, és hogy az evangéliumokban reá vonatkozóén legalább némely teljesen megbízható tények is vannak leírva.

Weinel Henrik, a jénai egyetem újtestamentum tanára azt mondja, hogy „az evangéliumokból nekünk az emberi lényt kell keresnünk, — egy embert telve szeretettel és jóakarattal, fenséggel és szent méltatlankodással, tisztasággal és gyöngédséggel, keserű utálattal minden aljas tett és önzés iránt.“

Bousset Vilmos, a göttingeni egyetem újtestamentum tanára, akinek „Jézus“ című munkája magyar fordításban is megjelent, állítja, hogy a történeti kutatások kimutatták, hogy Jézus sohasem lépte túl a tisztán emberi határait, és hogy ő egész életén át magát az ember mellé és nem az isten mellé helyezte, és magát a hit és imádás tárgyává sohasem tette.

25