Vári Albert: Miért vagyok én unitárius? - Unitárius könyvtár 7. (Kolozsvár, 1926)

ezekért a régi, nehéz időkért és szomorú esztendőkért. Akkor olyan volt a világ. Azt hitték az emberek, hogy Istennek dicsőségét munkálják, ha embertársaikat üldözik. Ma már másképpen gondolkozunk. Ma azt hisszük, hogy Istent sem szerethetiíaz, aki embe rtársaitnem szereti. Nem vádolok és nem kárhoztatok senkit a múlt szenvedéseiért, de azoknak olvasása közben mindig elgondolom, hogy bizony mégis csak Istentől származott az a vallás, amelyet annyiféle üldözés sem tudott megsemmisíteni. Elgondolom, hogy mégis igaznak kell lennie annak a vallásnak, amelyért annyit tudtak tűrni, szenvedni és áldozni az emberek.

Az ember.

De nem szeretnék a múlt idők erényeivel dicsekedni. A múltra tekinthetünk vissza bizonyos önérzettel, de annak érdemeit a magunk érdeméül betudnunk nem szabad. Éppen úgy mint az ősök bűnét az utódoknak beszámítani, nem igazságos eljárás. És itt eljutottam az unitárius vallásnak egy olyan igazságához, amelyet a többi keresztény vallásban nem találok meg. Mert mindenik azt tanítja, hogy az Ádám és Éva vétke, melyet még a paradicsomban