Vári Albert: Miért vagyok én unitárius? - Unitárius könyvtár 7. (Kolozsvár, 1926)
4 tettek ; mert szabadságot adtak arra, hogy lelkünk szerint gyakorolhassuk a vallást s keressük az Istent. Nem vezet senki minket, mint szokták a vakokat s nincsen kijelölve egyetlen út, melyről letérnünk nem szabad, hanem jogunk van a külömböző utak közül azt választani, amelyik nekünk a legjobbnak tetszik. Ez nagyon helyes dolog, mert csak a kis gyermekeket kell kézen fogva vezetni. Nagy ember a saját lábán szeret s azon tud is járni. Ha valakit mindig támogatnak s vezetnek, nem lesz önállósága s nem tud egyedül járni. Olyan lesz, mint a karóval támogatott oltovány, amely azután sem állja az idők viharait. Jól tették, hát azok a dicső emlékű reformátorok, hogy minket vallási tekintetben is nagykorúságra emeltek. így hát szabadságom van, hogy akármelyik vallásnak legyek a követője. Az állam törvényei is jogot adnak, hogy mindenki azt a vallást kövesse, amelyet akar. Az emberek külsőleg sem mind egyformák, de még inkább külömböznek lelkileg. Az egyiknek értelmi ereje nagy, a másiknak szíve érzése mély. Az egyik a képzelet szárnyain ismeretlen világok távolában jár, a másik a kézzel fogható valóságon nem tud fölülemelkedni. Mindenkinek más a vágya, reménye, felfogása és gondolkozása.