Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

lását. Dávid Ferenc elől tehát eltűnt, mintha varázslat lett volna, minden akadály s nyugodtan és a siker biztosságával foly­tathatta hazájában, amit Wittembergben elgondolt, kitervelt és megvalósítani akart. Először Besztercén állapodott meg s az ottani iskola igazgatója lett. Innen Pet­­res község hívta papjává, híre s tekintélye pedig nemsokára szülővárosába vitte, a kolozsvári iskola igazgatói székébe, Vizak­­nay Gábor helyére. Most, a cselekvés kö­zéppontjában, egy nagy gyülekezet kebe­lében, minden alkalom megnyílt előtte, hogy tehetségét és tudományát érvényesítse és hozzájusson az őt mindenképen megillető vezérszerephez. A vezérség utján legfonto­sabb állomása Szék városában, mint a lutheránus egyház kiküldött szónokának, a krisztustagadó Franceso Stancaro olasz hitbölcselővel állott vitája, melynek fényes sikere miatt első embere, sőt Wiener Pál halála után, 1556-ban, püspöke lett az erdélyi lutheránus egyháznak. Egyszerre két helyre, Erdély két tekin­télyes eklézsiájába, Kolozsvárra és Sze­­benbe hívták meg lelkésznek. Mindkettő gazdag jövedelmű község volt, mégis ne­hezen tudott választani. Egyéni Ízlésének és belső tetszésének Kolozsvár felelt meg jobban; Szebent azért sajnálta, mert előre

Next

/
Oldalképek
Tartalom