Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

5

dalmáért rajongott, erkölcsében és vallásos felfogásában akkora szabadságot gyakorolt és hirdetett, milyent csak egy humanista férfiú engedhet magának. A reformációt nemhogy ellenséges szemmel nézte volna, hanem inkább rokonszenvezett vele, sőt egyik sarkalatos tételének, a cölibátus megszüntetésének, nem állotta útját papjai között, mert Csáky Mihály kanonoknak semmi bántódása nem történt, amiért megházasodott. A terjedő protestantizmus első erdélyi apostolai a fehérvári aulából kerültek ki, mint Kálmáncsehi Márton, aki Kálvin hitének legfélelmesebb, egyben legtúlzóbb prédikátora lett.

Ebben a légkörben élt és tanult az ifjú Dávid Ferenc. Fogékony lelke, melyen minden benyomásnak megmaradt a képe, vagy legalább az emléke, az új tanítást mohón fogadta; benne nemcsak a rendkívülit vette észre, hanem meglelte az igazságot és az emberi ész szárnyabontásának igyekezetét is. Tehát a hite megrendült abban, amit eddig tanult és vallott; a katholikus vallás dogmáiban csak emberi csinálmányt és a lelkek fölött való hatalmaskodás megörökítésének igyekezetét látta. Elméje forrongásnak indult, a humanizmus magával ragadta, nevét Franciscus Davidis-nak kezdte írni, hogy későbben a nagy refor-