Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

17 Dávid Ferenc első munkása volt en­nek az irodalomnak. Műveit azonban nagy­részt latin nyelven írta, a kor szokása és a szükség követelése szerint. De magya­rul is írt, bár jóval kevesebbet. Az unitá­rius egyház legrégibb templomi énekei szintén tőle valók alkalmasint; de azért korántsem költő. Mint egyházi szónok nagy ő igazán. Fennmaradt prédikációi elsőminő­­ségüek mindenféle templomi beszéd között. A középkori szónokok hagyományaival szakít; nem igyekszik a képzeletet foglal­koztatni vagy megrémíteni a hallgatókat; az unalmas theológiai fejtegetéseket, üres és hamis okoskodásokat kerüli, még azo­kat a külső szépségeket sem használja fel, melyeknek nyomán önként fakad a ha­tás. Az egyszerűség és természetesség embere, az ész és igazság vezérli szavait. Semmiféle tekintélyt sem ismer el, egyedül a bibliára támaszkodik, igéivel bizonyít és cáfol. A gyulafehérvári gyűlés után meg­alakult ugyan Dávid egyháza, de sem neve, sem törvényes állása nem volt. Állítólag Blandrata mondotta először az új tanítást unitárius-nak, a Kálvintól használt „trini­­tárius“ kifejezéssel szemben. Ez az elne­vezés oly hirtelen átment a közhasználatba, hogy ez időtől fogva, az 1571-iki maros-

Next

/
Oldalképek
Tartalom