Ferencz József: Emlékeimből - Unitárius könyvtár 4. (Kolozsvár, 1925)

10 Ferencz József dank is s ott vettünk tőle búcsút. Nem kis ag­godalommal szálltunk hajóra, attól tartva, hogy Isten tudja, mennyi vizsgálaton megyünk keresz­tül, útközben, mig hazaérkezünk, amiért legna­gyobb sajnálatomra, Kossuthnak Amerikában tar­tott összes beszédeit, amelyeket még Berlinben lefordítottam volt, a tengerbe dobtam. De leg­nagyobb csodálkozásunkra útközben sehol pod­­gyászunkat meg nem vizsgálták, még Pesten sem. Pedig az egész város akkor forradalmi lázban volt. Az ifjak mind katonáknak készültek, de egy este megjött a békekötés hire. Ezzel az osztrák­olasz háború által hazánk felszabadítása iránti reménye Kossuthnak és a magyar nemzetnek füst és pára lett. Én Marosival jul. 1 2-én Kolozsvárra indultam, Buzogány még Pesten maradt. Akkor már Nagyváradig jöttünk vasúton, onnan a Bia­­sini gyorskocsin. Érdekes, hogy már a szállo­dánál várt egy politzár és megidézett másnapra a politziára. Meg is jelentem. Ott aztán kikérdeztek sok mindenről, amire most nem emlékszem. Arra emlékszem, hogy kérdezték azt is, hogy Kossuth-tal nem talál­koztam-e Londonban. De Kossuth tál csakugyan nem találkoztam, erre hát nyugodtan mondhat­tam, hogy nem. Szemerével azonban többször találkoztunk mindnyájan Párisban, akik akkor magyar tanulók ott voltunk, sőt Szemere több­ször meghívott teára is, de ezt elhallgattuk s bizonyosan elhallgatták a többiek is, akiket

Next

/
Oldalképek
Tartalom