Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
4 Parker Tivadar meg nem ismerik őt. Nyelve idegen, alakja szokatlan. Forradalminak látszik, a régi falakat lerombolja, hogy azokon felépítse saját templomát, vagy legalább széttöri az ódon sziklákat, s új gránitot és márványt hord össze. A nagy embereknek két osztálya van. Néha olyanok támadnak, kiket mihelyt feltűnnek, azonnal mindenki nagyoknak ismer el. Az ilyen emberekben megvan az, ami a jelenkor szükségeire és várakozásaira nézve helyes. Ők kimondják, ami után sok ember epedett, de kifejezni nem tudott; gondolattá változtatják, ami annyi szívben homályos érzelem parázsaként lappangott, de ami még nem vált teljes tudattá. Az ilyen embereket jól fogadják. Senki sem érti őket félre. A világ fut utánnok, kalapját veti fel és ujjong; mert a világ lovagias, követi az ő királyát, ha meglátja és megismeri. A jobbak követik a nagy embert, akit megértettek; a rosszak pedig mindenkit követnek, ki érdeköknek szolgál. De van a nagy embereknek egy más osztálya, ama nagyoké, akiknek nagyságát nem mindenki látja. Ezek az emberek vélekedései szerint már sokkal elébb haladtak, mint az ők álmaik ; mások szerint meg jobbak koruknál. Ezért sokan azt mondják, hogy valami tévedésnek kell lenni a dologban; mert az az ember nem oly nagy, a milyennek látszik, sőt általán nem is nagy ember, csupán ámító. Ezek az em
