Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)

6

Dr. Versényi György

gorságban is volt már ekkor vagy később, mert egy hozzá írt levelét 1834. jún. 25-én így címezi: Nagyon tisztelt sógor uramnak. Aláírása pedig: tiszteletes sógor uramnak alázatos szolgája és kész tanítványa, megtisztelő öcscse.10 Kriza öt évig maradt keze alatt. Érdekes, hogy Sebes Pál mennyire megismerte tanítványait s mennyi figyelemmel, szeretettel csüngött rajtok továbbra is. Bariliu Györgyhöz, a román irodalom egyik későbbi jeleséhez írja 1829. szept. 1-én : „Szokott dicsekvésem a világ előtt, hogy egy Bariiiu-om, egy Krizám volt s most egy Berdém van.“11 Majd figyelmezteti, hogy legyen Krizával jó barátságban, mert sokat teszen az ifjúnak a tökéletesedésre, ha a szívek és fejek, az érzések és gondolatok összesurlódnak, pallérosodás céljából.13

Toroczkó festői tájszépségei mélyen hatottak a gyermek lelkére. Ép így érdekes, szeretetreméltó népe is. Toroczkó lakosságát, amint azt egy 1291-iki oklevél bizonyítja, 111. Endre király valamelyik elődje telepítette be a felsőausztriai Eisenwurzelből a vasbányák művelésére. Valószínű, hogy a német telepesek hamar megmagyarosodtak, mert a XIV. századtól kezdve nincs adatunk, mely azt bizonyítaná, hogy Toroczkó lakói németek lettek volna s a hospesek minden kiváltságaikkal nyelvűket is megőrizték volna, valamint arra sincs adatunk, hogy valaha nemzetiségi kérdés támadt volna köztök és a velők együtt élő vagy velők szomszédos magyarság közt. Megmagyarosodásukban nagy szerepe volt a többi erdélyi német telepektől való elszigeteltségöknek s minthogy közvetlen szomszédaik, az aranyosszéki székelyek is magyarok voltak, valószínű, hogy a megmagyarosodás aztán nemcsak a helybeli magyar elem beolvadását, hanem az aranyosszéki magyarság beszivárgását is megkönynyíthette.13