Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)

Ének az elvetett magról, az elvetett, csírázó magról, zsendülő vetésről, sarló alá kerülő érett kalászról, melyet vidám énekszóval, elégedetten hálás, szívvel arat le a magyar nép.

A Kriza-emléktábla leleplezése alkalmával Gyulai Pál a Kisfaludy Társaság nevében üdvözletét küldvén, ott is azt mondja, hogy Kriza, mint költő új húrt pendített meg a magyar költészetben, a székely nép örömei és fájdalmai húrját.47

Mikor Kriza versei a Kisfaludy Társaság kiadásában megjelentek, a Budapesti Szemle l. a. jegyű ismertetője is azt írta : „A Kisfaludy Társaság e kötettel nagyon érdekés olvasmányt adott azok kezébe, kik nemcsak a legújabb, a legdivatosabb ízlést keresik, hanem igazán érzékük van a költészet iránt. Mintha egy csendes hegyi táj napsugarába menekülnénk, mikor a kötet egyes szebb darabjait olvassuk. E költeményeknél ma már az irodalomtörténeti érték mindenesetre nagyobb, mint a költői. De Kriza adott olyant is, amit mástól nem tanult; értjük székely dalait. Ilyent más költőnknél nem találunk. Amily egyszerűek, igénytelenek, oly becsesek. Székelyország levegője él bennök s a népiesnek igénytelen bója úgy ömlik el rajtok, mint hullámzó kalászokon a napsugár. Van így e kötetben 10 - 15 dal. amely mindig becsesebb lesz, minél régibbé válik s elmondhatjuk, hogy csonka az a magyar anthologia, melyben helyet nem foglalnak.“48

Szász Károly is (—é—r\ mindjárt a költő halála után azt írja a Vasárnapi Újságban közölt (arcképes) életrajzában, hogy azon a kévésén, amit írt, egy nemes lélek amily szeretetreméltó, épp oly határozott költői egyéniség, a mély és igaz érzés s a nagy példányokon finomult nemes ízlés felismerhetetlen bélyege van.49

Mikor pedig a költemények megjelentek,

4

26 Dr. Versényi György