Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)
8 Dr. Versényi György nyékről s magyarországi híreket újságol. Tréfásan mondja, hogy mindenki politizál s így a csizma Sebes részére nem lesz készen csütörtökre, mint Czupor uram mondja, mert a diéta bajai nem engedik, hogy folyvást dolgozzék. Kriza különben a szászsebesi deputátusnak privát órákat ad a magyar nyelvből, aki „keveset thud magyar nyelf.“ Kezdett nekilendülni a sajtó, az irodalom is. Az unitárius tanulók olvasó- és önképző-kört alakítottak, amelynek célja a finomabb társaságbeli modor elsajátítása is volt s az adoma szerint az impulzust erre Krizának egy mondása adta: az olló nem koppantó. Vagyis: az iskolai törvényeket kiegészítik az illemszabályok.15 Ez is Sebes Pálra vall, kinek az illendőségre mindig nagy gondja volt. Nyomtatásban is megjelent egy kis könyve : Praecepta morum. Kriza ennek a körnek buzgó, munkás tagja s könyvtárnoka is volt. Egész életében mindig nagy barátja volt az önképző-köröknek s melegen védelmezte azok szabadságát, ha újabb áramlatok ellene zúdultak. Kéziratos lapot szerkesztettek, előbb Viola, később Remény címen. Utóbb az a terv merült fel, hogy ezekből a dolgozatokból, kiválogatva, sajtó alá bocsátanak egy kötetet. De aztán módosult a terv. Belevontak más erdélyi, sőt magyarországi fiatal és meglettebb Írókat s így jelent meg 1839 — 1841. a Remény című zsebkönjv három kötete, amelynek első évfolyamát Kriza, a másik kettőt Szentiváni Mihály szerkesztette. 1835-ben kolozsvári pappá választották., De az 1835—6. és 1836—7. éveket a berlini egyetemen töltötte, hol bölcseleti és theologiai tanulmányokkal foglalkozott. Az egyház költségén járt künn, amelyhez, úgy látszik, egyesek is hozzá járultak. így pl. tudott dolog, hogy Bölöni Farkas Sándor a külföldre induló Kriza Jánosnak tiz ezüst forintot adott útjára.10
