Perczelné Kozma Flóra: Unitárius nők világa (Felolvastatott a Dávid Ferencz Egylet estélyén Kolozsvárt, 1902. október 25.) - A Dávid Ferenc Egylet kiadványai. Felolvasások 20. (Kolozsvár, 1902)
— 4 — ményt hallok. Az első vélemény azt hangoztatja, hogy a mai felvilágosodott korszakban vallással előhozakodni vagy éppen foglalkozni, egyátalában nem szükséges, mert úgy sem veheti azt manapság komolyan már senki. A másik — szintén szabadelvűnek tartott állítás — épen megfordítva, egyformán figyelmünkbe ajánl minden vallást, nagylelkű liberálizmussal hangoztatva, hogy mindegy, akármelyiknek befolyása alatt állunk és neveltetjük gyermekeinket, a fő, hogy azt őseinkhez méltón, lelkiismeretesen megtartsuk és hűségesen kultiváljuk. A harmadik vélemény azokó a gondolkodó, de közönyös lelkeké, kik elismerik ugyan, hogy van egy felekezeteken felül álló, a lelkekben és szivekben lappangó közös vallás, mely észrevétlenül szétágazik az egész világon és a felekezeteknek önkéntelenül szétválasztó hatása ellenére, egymáshoz lánczolja, összeköti az érző művelt embereket, de megvan róla győződve, hogy miután ezt tudomásul vette, egyúttal már eleget is tett gondolkodó emberhez illő kötelességének ; mert a nagy tömegnek, főképen a népnek, úgy is minél bigottabb, fenyegetőbb vallásra vau szüksége, hogy legyen mitől félni. A hívők kötelessége. Felolvasásomnak az volna tulajdonképeni czélja, hogy megpróbáljam bebizonyítani, miszerint a kinek szivében lakozik ezen egységet hirdető, egységet előmozdító egyetemes vallás, annak kötelessége, hogy azzal ne csak magának, hanem embertársainak, különösen pedig elnyomott embertársainak felemelésére szolgáljon. S miután mi unitáriusok nemcsak szivünknek legrejtettebb zugában titokban ápoljuk ezen, dogmáktól ment rationálisnak nevezett, de örök időkre szóló élő hitet, hanem büszkén, nyíltan, egy felvilágosodott kis gyülekezetét: felekezetet képezve, hangosan hirdetjük korunknak megfelelő liberális tanainkat, mi vagyunk első sorban hivatva arra, hogy ne csak papjaink, hanem mindnyájan, tehát mi unitárius nők is vallásunknak világosságot terjesztő ereje által szolgáljunk a közjónak. A mienkből juttassunk másnak is. Világért sem felekezeti térítést értek én ezalatt, csak olyan forma vágyat érzek, mint az a vándor, ki egyszerre a többitől egészen elütő, magasabb, szebb és világosabb tájra érkezik, hol tisztább a levegő, melegebben süt a nap, egészségesebb a talaj és sokkal szélesebb a szemhatár, hogy ha belátja is, hogy örömében nem terelheti az egész emberiséget, nem szoríthatja az egész világot e kis édenkertbe, de legalább a levegőjéből, a világosságából szeretne észrevétlenül juttatni mindenhova, minden ember számára.
