Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)

17

Hogy „nem okoskodni, tudni, érteni kell, hanem hinni“ — ez kissé orthodox felfogás; ezzel a felfogással soha nem született volna meg a reformátió, pedig úgy látom keresztyén birálóm nagy református. Hogy sokkal egyszerűbb, könnyebb dolog hinni, amit elejbóm szabnak s elfogadni Krisztus váltságtanát, mint az embernek „saját ereje, a saját szilárd akarata, folytonos fejlődése, haladása által emelkedni áz unitarizmus lépcsőzet én-, azt ón is aláirom! „Micsoda nagy „erőmegfeszitéseket“ kell itt tenni, mondja a czikk Írója, hogy az ember folyton emelkedjék és ..mikor'- tudja meg, hogy vájjon „elég magasra1- ért-e már, hogy elérje az üdvösséget ? Istenem, mintha már maga ez a töreked és, ez a becsületes vágyódás a jóra, a szépre, a magasra, nem foglalná magában a legtisztább boldogságot és üdvösséget!!“ Mert hogy nagyobb öröm ,,fáradtságosán- haladni ezen a „lépcsőzeten“, mint czikkiró szerint „minden kivívott érdem nélkül is biztosan elérni az üdvösséget, ingyen kegyelemből" — azt merem állítani.

Nézzünk csak körül az életben, nem a legnagyobb öröm-e, ha magunk erejéből, magunk érdeméből tudunk elérni valamit?! Nincs-e nehány olyan ember is a világon, ki jobb kedvvel dolgozik az önerejéből elért kis dijnoki álláson, mintha valami kegyelmes úr pártfogása utján —• egy sereg szorgalmas, törekvő embertársát kercsztülugorva — „ingyen kegyelemben“ részesül ?!

Ezért nem tudom ón elhinni, hogy az a végtelen kegyelmes Űr Isten minket minden áron meg akart volna ettől az ártatlan örömtől, igazi boldogságtól és jogos emberi ambitiónktól fosztani, ránk disputáivá, hogy fogadjuk el az általa felajánlott „ingyen kegyelmet“, mert ő csak így hajlandó velünk kibékülni —• örökre szárnyunkat szegve! ,

Ismét csak azt mondom, méltóztassók komolyan gondolkodni: minél tökéletesebb egy ember, annál kevésbé szeszélyes, hogy tételezhetnénk fel az Istenről, a legtökéletesebb lényről, kiről azt mondja Jézusunk, „hogy legyünk oly tökéletesek mint ő“, ilyen gyermekes makacsságot!

A czikkiró által idézett Spurgeon angol prédikátor azon hasonlatára pedig, hogy: „Kórdi-e az éhségtől gyötört ember azt, hogy miféle vegyi alkatrészekből van összetevő az az eledel, melyet neki nyújtanak, vagy miféle természeti törvény és processus utján fogja az ő teste azt feldolgozni stb.“, vagyis, hogy mi is ne okoskodjunk, hanem ha „éhezzük az igazságot“, hát fogadjuk el a dolgokat úgy. a hogy Írva vannak — csak azt felelem, hogy bizony, valamint a testi eledelt is —■ ha van módunk benne — Ízlésünk, egészségünk, gyomrunk szerint megválogatjuk, ugyanúgy megválogatjuk a lelki táplálékot is, az eszméket, melyeknek szolgálatába állunk! Mert valószínűleg Luthernek, Kálvinnak sem ízlettek azok az eledelek, melyeket a római egyház tálalt fel nekik !!

Különben is reám nézve, mint aféle érzékenyebb, vagy gyengébb szivü asszonyra rettenetesen deprimálólag hatna az a hit, az