Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
56 Imádságos könyv ni valót. Megtanulni valóról beszélhetünk, hiszek Pázmány igen jellemző módon műve tartalomjegyzékének utolsó egységeként E könyvbe foglalt tanúságok táblája címmel ki is gyűjti ezeket, amelyek között több oldalas értekezések foglalkoznak a misével, a szentelt vízzel, a gyónással, s további, az imádkozáshoz most már szorosabban kötődő ceremóniákkal. Itt tehát az imádkozás beszédhelyzetébe be nem emelt, tanító-értekező jellegű szövegekről van szó, eltérően a mű elején olvasható Miatyánk értelmezéstől, amely az ima egy-egy szentenciáját további mondatokban vagy bekezdésekben az imahelyzet fenntartásával fejtik ki részletesebben. Ilyen a dogmatikai határokat kijelölő mozzanat természetesen a niceai hitvallás szövegének közlése is, de az is, hogy a könyv utolsó egysége bibliai helyek felsorolásával közli, hogy különböző rendbeli embereknek mi lenne a feladata, s hogyan kellene élniök. Hasonló tendencia figyelhető meg Szenei Molnár Albertnál is. Svájci mintáját követve a Miatyánkot ő is képes könyörgés formájában, azaz az ima beszédhelyzetének megtartásával magyarázva beépíteni a kompozícióba, ám - bár külön mutató tábla erről nem tájékoztat - az oktató-tanító és a dogmatikát rögzítő részek, illetve alfejezetek egész rendszert alkotva biztosítják az imádkozás szilárd hittani hátterét. A különféle rendben közölt imák előtt mindig külön egységben olvashatunk az adott embertípus tisztiről, a harmadik nagy egység pedig három hitvallás szövegét is adja. Ezen a háttéren szemlélve Heltai vállalkozása valóban a konfessziók végleges kiépülését közvetlenül megelőző korszak termékének tekinthető, abból a periódusból való tehát, amely Szenczi művének előszava szerint „zavaros folyamatú imádságos könyveket” produkált, s ránk maradt szövegei közül az első református imakönyvnek nevezett, 1562-ben Debrecenben megjelent A keresztyének nyomorúságokban való vigasztalásoknak és könyörgéseknek igaz módja címet viselő a legjelentősebb. A Melius Juhász
