Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)

A lőcsei imádságos könyv valószínűleg Heltaitól átvett szövegei

Fejedelemségbe helyheztetett embernek imádsága

Felséges Isten, mennynek földnek Ura, ki engemet fejedelemségnek állapatjába helyheztettél és hatalmat adtál az alattam valókon, hogy én őket bírjam, könyörgök tenéked, adj ennékem bölcs és értelmes szívet, hogy a te népedet tudjam igazgatni, és megérthessem, mi légyen jó és mi gonosz. Annak felette, hogy állhatatos szívvel minden félelem nélkül én igaz törvényt tegyek, senki személyét ne nézvén. Erőt adj hozzá, hogy azt cselekedjem, ami kedves előtted, és az alattam valóknak is hasznos légyen, és jó békességre szolgáljon. Hadd jusson eszembe, hogy nem én magamtól való ez a hatalom, hanem te tőled felséges Úr Isten vöttem. És hogy a törvény nem embereké, hanem a tiéd mennybéli Ür Isten, és te a törvényben mellettem ülsz, és mindeneket látsz, akiket cselekszem, és egykor megkezdesz kérdeni, mit tészek, és tudakozol, micsodát szörzök? Mert tiszttartód vagyok a te országodban, és bennem én reám bízott tisztben igen rövid ideig élendő vagyok. Mert általán fogva én is úgy járok, amint mondják, ma király, holnap halott. Sőt peniglen erős törvény lészen a fejedelemségbe helyheztetett emberekre, kik az ő tisztekben híven és igazán el nem járnak, és nem cselekesznek az szerint, amiképpen az Úr megparancsolta, és a hatalmasak hatalmasul megbüntettettnek. Mert aki mindeneknek ura, senki személyét nem féli, se valakinek hatalmától meg nem ijed.