Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)

Második rész: Az Új Jézus által rendelt vallásos szertartások

80

14. Ha úgy tekintjük felebarátunkat, mint vetélytársunkat (ami minden rossz szándék nélkül történhetik mindkét részről), szerényen kell magunkat iránta viselnünk: „Semmit sem cselekedvén versengés vagy hiábavaló dicsőség által“. Fii. 2, 3., ügyelvén arra, hogy ne legyünk egymásra irigykedők“. Gál. 5, 26. és nem keresve hasznot az ő bukásában: „Senki meg ne nyomorítsa, meg ne csalja az ő atyafiát valami dologban; mert mindezekért bosszúálló az Úr“. 2. Thess. 4, 6.

15. Ha úgy tekintjük felebarátunkat, mint adósunkat, szelíden és türelemmel kell vele bánnunk. Igaz követelésünket a törvény útján is felhajthatjuk, de tulszigoruak ne legyünk, szem előtt tartván a szentírás parancsolatait: „Ha azoknak adtok kölcsönt, akitől gondoljátok, hogy ismét vehettek, micsoda kedvességtek vagyon azért Istennél? Kölcsönt adjatok, semmit abból nem várván és a ti jutalmatok sok lészen“. Luk. 6. 34. és 35.

16. Végre, ha úgy tekintjük felebarátunkat, mint örököst, őrizkednünk kell minden türelmetlenségtől és hírvágytól, tudván, hogy valamint semmit sem hoztunk magunkkal, úgy semmit el nem vihetünk. Tim. 6, 7. Javainkhoz való sóvár ragaszkodás által ne tegyük azokat átkossá örököseinkre nézve; sőt győződjünk meg afelől, hogy végakaratunk meghatározása és a gondviselés által reánk bízott vagyon felőli rendelkezés oly kötelesség, melyet az Isten félelmében teljesítenünk kell. Ésaíás próféta is az Isten parancsából mondotta Ezékiás királynak: „Adj parancsolatokat házad népének; mert meghalsz te és nem élsz“. Ésa. 38, 1.

III. Isten iránti kötelességeink.

1. Isten iránti kötelességünk, melynek elhanyagolása a többieket mind nehezebbekké és betölthetetlenebbé teszi: Az Isten tisztelése és imádása. Ennek alapszabálya Krisztus eme szavaiban található: „Az Isten lélek, akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják“. Ján. 4, 24.