Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)

Bevezetés

4 De mi sem lettünk magunktól. Főleg azok a szép tehetségek, amelyeket bírunk, mint a gondolkozó, érző és ítélő tehetségek, egy fő bölcsességre utalnak; éppen úgy, mint ahogy a nap sugarai annak forrásához, a naphoz vezetnek. Ezt a mindenek adóját és teremtőjét, ezt a min­denek fenntartóját és igazgatóját; ezt a minden okozat­nak okát Istennek nevezzük. 3. Az isten tisztelése miben áll ? Az Isten tisztelése az ö akaratának teljesítésében áll, mely szerint, aki az Istent tiszteli, arra igyekszik, hogy mindig csak olyan dolgokat cselekedjék, amelyek által Istennek jó tetszését és saját lelkiismeretének helybenhagyását megnyerheti. A gyermek szülőit akkor tiszteli igazán, mikor nekik engedelmeskedik s úgy viseli magát, hogy sze­­retetöket kiérdemelje. Ilyenkor aztán egy belső meg­elégedés. valami édes érzés foglalja el keblét, ami nem más, mint a lelkiismeret helybenhagyó szózata. Ehhez hasonló történik azzal is, ki az Istent tisz­teli. Az ilyen ember minden tette után nyugodtnak, meg­elégedettnek és boldognak érzi magát. Ellenben aki rosszat cselekszik, aki olyan dolgo­kat teszen, hogy tetteiért pirulni kénytelen, hiába mondja, hogy az Istent tiszteli; mert a lelkiismeret vááoió hangja, vagy az a szégyen, melyet ilyenkor tette miatt érezni kénytelen — ellene bizonyít. És így az Istent tisztelni annyi, mint nemesen élni és jót cselekedni. 4. Mi célja van a vallásnak? A vallás célja az, hogy az Isten megismerése által az ember lelkét mívelje, érzéseit nemesítse s mind a jelen, mind a jövő életre nézve megnyugtasson, bol­­dogtíson. Az ember a föld más teremtményeitől nemcsak testalkotásra nézve, hanem még inkább azért külön­

Next

/
Oldalképek
Tartalom