Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

gimnáziumunk tanuló-területét csaknem teljesen elveszítette, s félős volt, hogy unitárius gyermekekkel való utánpótlása szerfölött megcsappan.

A 41 tanuló közül több, mint 70°lo kitűnően bevált. Kitűnő, vagy jeles tanulmányi eredményükkel nemcsak a Berde-Bizottság célkitűzéseit igazolták, hanem iskoláiknak általános színvonalát is emelték. A 41 tanuló közül 5 leány és 36 fiú. Egyelőre a legnagyobb hiány a tanítói pályán mutatkozik. Ezért ebben az évben 5 tanulót irányítottunk, költségeiknek részben, vagy egészben való fedezésével a tanítói pályára. Három közülük most kezdte pözépiskolai tanulmányát, kettő már V. éves tanítóképzős.

Ennek az aránylag is nagyszámú tanuló seregnek taníttatása 37.020.— pengőbe kerül. Ezt az összeget egyháztársadalmi úton kell összegyűjteni és hál’ Istennek már csaknem az egész összegnek a befolyása biztosítva van. Jézus példáját követve, nem becsüljük kevésbbé a szegény asszony filléreit a gazdagok csengő aranyánál és itt is hálás szívvel megköszönjük, a taníttatott gyermekeink nevében is, azokat a pengőket vagy 10.— pengőket, melyeknek jószívű adakozásával célunk valóra válhahott és kérjük Istent, adjon ezerannyit helyébe, — mégis időnyujtás elkerülése miatt, — csak azok nevét soroljuk itten fel, akik egy Berde-gyermek teljes költségeinek fedezését vállalták. Ezek: Józan Miklós püspök, dr. Gál Zsigmond a Derm,ata gyár igazgatója, dr. vitéz Gyulai Tibor a budapesti iparkamara főtitkára, a Mikó család, dr. Veress Gábor az Ibusz alelnöke, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely 4 szórványgyermek taníttatását vállalta, a budapesti unitárius egyház község, ,a felügyelő-gondnokok, az árkosi elszármazottak, Kolozsvár városa, Háromszék vármegye. Mikor hálás szívvel meg" köszönjük nemes áldozatkészségüket, kérjük, a mindenható egy igaz Istenünk áldja meg őket kifogyhatatlan áldásával és tegye mások előtt is példaképül, hogy jó szívük visszhangozzék azoknak a szívére is, akiknek Isten annyit adott az anyagiakból, hogy ilyen nemes célra is juttathatnak belőle.

Jelentésünk nem lenne teljes, ha csak a fénylő színeket esillogtatnók meg és a nehézségeket, csalódásokat elhallgat-84