Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)
nek hozzá a megbocsátásért és a békének az ő szeretetében kereséséért. A mi saját unitárius nagy napunk pedig teljes közelről érinti ezt az Istentagadó, vallástalan öldöklést. Mert a mi számunkra ez az esztendő ünnepi esztendő; ma ünnepeljük 1568-at, a tordai országgyűlésen a vallás szabad gyakorlatának, a lelkiismeret szabadságának törvénybeiktatását. Mi 375 esztendőnek távlatában nézzük azt a szellemi büszkeségünket és történelmi dicsőségünket, melyet ma éppen a bolsevizmus előretörése gyökereiben fenyeget. Mi ma emelkedett lélekkel arra emlékezünk, hogy voltunk erkölcsben bátrak és szellemben felvilágosodottak, testvéri szeretetben és nemzeti öntudatban annyira ékeskedők, hogy 375 esztendővel ezelőtt a nagy unitárius alkotó és alapító szellemnek kezdeményezésére törvénybeiktattattuk a híres szavakat: „Midőn helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék kiki az ő érzelme szerént; és az község, ha venni akarja jó, hanem pedig senki kényszerítéssel ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nekie tetszik. Ezért pedig senki az superintendensek közül se egyebek, az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől az elébbi constitutiok szerént és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal avagy helyéből priválással fenyegessön az tanításért; mert az hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.“ Ezek a szavak jelentették a lélek szabadságjogainak, a testvéri szeretetnek, az Isten előtt való egyenlőségnek és az emberekkel szemben gyakorlandó igazságosságnak, az igazi szociális igazságnak érvényesítését és a belbiztonság érdekében mindezek örök előretörését. Kétirányú szabadság van Gében a törvényben biztosítva. Egyfelől az igehirdető felszabadulása, mikor kimondatik, hogy az evangéliumot kiki az ő érzelme, vagyis meggyőződése szerint hirdesse, másfelől pedig a hitvallást tevő és elfogadó község szabadsága, mikor megengedtetik neki, hogy oly prédikátort tarthasson, akinek tanír tása néki tetszik. Végül pedig ennek a kétfelé megkövetelt 7
