Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

jük, hogy a gondos családi ápolás mellett, mihamar ismét ott látjuk őt a megszokott munkakörben. Az ő gondos, körültekintő munkájának hiányát megsinylette az irodai igazgatás, bár R. Filep Imre, akit f. évi november 1-vel megbíztam a helyet­tesítésével, mindent elkövetett, hogy a főtanácsi előkészületek rendes mederben folyjanak. E helyről is fogadja hálás köszö­­netemet. Visszatérve Háromszékre, megállapítom, hogy ez a már korábban is (1942. pünkösd) tervezett körút a maga rendszeres kidolgozásában, esperes afiának állandó részvételével, ifjabb lelkészeink csatlakozása mellett, a köri f.-gondnok afiainak dr. Szent-Iványi Gábor, s dr. Fekete Sándor főorvos afiainak értékes magyarázataival, valóban az volt, aminek lennie kell: egy lelki számonkérő szék, a talentumok számbavétele. Itt ugyan általános Presbiteri konferencia nem volt egy központi helyen, de azért minden egyes presbitérium beszámolt írásbeli jelentés alakjában a valláserkölcsi élet színvonaláról és az eklézsiák helyzetéről. Egyik-másik helyen örömmel értesültünk, hogy a román agrárreform túlkapásai jóvátétettek, vagy azon az úton vannak, hogy a visszás helyzet reparáltassék. A presbi­teri értekezlet után a templomban, vagy az iskolában vallásos estély volt, melyen a serdülő ifjúság is részt vett a maga szaval­ataival. Ezt a legtöbb helyen nyomon követte egy bizalmas agapé, amelyről rendszerint a gyülekezet női gondoskodtak. S ez az együttlét alkalmat nyújtott egyesek között a barátságos meg­beszélésre, aminek a során feloldódtak a nyelvek; talán nem tévedek, ha állítom, hogy ebben a kőrútban a fehér asztalnak hálás szerep jutott. A délelőtti órák mindenütt templomozással teltek el, itt-ott három-négy keresztelővel a végén. Ezeket min­denütt a püspök végezte. S a tiszteletadó üdvözlések hosszú sorozatára is élénk figyelemmel válaszolt. Ahol a közebéd előtt maradt még annyi időnk, ott a tisztelgők egy részét meglátogat­tuk. A püspöki szózatokon kívül több helyen istentiszteletet is végeztem, Kriza János nagynevű elődöm emléktábláját olvasva, inspirációt merítettem, mint szintén a régi torockói módra zugó harangok harmóniájából. Káinokon templomot szenteltünk, vi­rágot tettem néhai Bedő Albert budapesti gondnokunk sírjára 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom