Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

más felekezetek mozgalmait a tordai türelmi rendelet jegyé­ben ölhetett karral nézzük. Ha tehát mind belső vonatkozásában, mind pediglen nem­zeti jelentőségében helyes az, hogy van akció katolika, akkor helyes, de egyúttal kötelességünk is, hogy mi is megteremtsük az akció unitáriánát. Ezt azonban minekünk teljesen a sajátma­gunk és a nemzet összeegyeztetett érdekeire való tekintettel kell elvégeznünk: Erős hitéletgyakorlásra kell rákésztetnünk híveinket, mert a nemzet érdeke, hogy minden unitárius él­vezze az Istennel való lelkes társalgást, azt a Tordáról világ­nak hangzott szót, hogy: „A hit Isten ajándéka, mely hallás­ból lészön s amely hallás Istennek igéje által vagyon.“ A cse­lekvő emberszeretetet kell hirdetnünk és megvalósítanunk, mert nemcsak unitárius érdek a harcos munka, hanem nem­zeti érdek, hogy a magyarszeretetben fogamzó Istenországa a magyar hazában megvalósuljon. Egyházunkban erős szerve­zeti egységet kell megvalósítanunk, mert nemzeti érdek az egységbe fonódott közösség. Szervezetünk minden szervével s egyházunk minden intézményében erős cselekvő, alkotó mun­kát kell megvalósítanunk, mert nemzeti érdek, hogy e hazában mindenki verejtékes munkába álljon és mindenki a köteles­ségén túl alkosson a haza érdekében. Egyházunkban még a mainál is nagyobb áldozatos, adakozó lelkiséget és adakozó életgyakorlatot kell megvalósítanunk, mert mindenekfölött való nemzeti érdek, hogy áldozzunk a hazának annyit emlege­tett oltárán, ki verítéket, ki szellemet ,ki vagyont s ki az élet legfőbb értékét: a vért. És végezetül, Unitárius Testvéreink, van nekünk a mi unitárius teljességünkre és egységre való törekvésünkben Tor­­dával kapcsolatban egy mélyen fájó sebünk is. Nekünk ma Torda felé mutat egy elhalódó csillag. Tordán lobbant fel a világtörténelem egyik legszebb szellemcsillaga 1568-ban és ma 375 esztendő után ugyanazok az unitáriusok, kik akkoron né­pek számára hirdették a lelkiismeret szabadságát, még az élet elemi jogainak gyakorlásában sem szabadok, az Istentől való ige hirdetői pedig minduntalan börtönben sínylődnek. Ök ma ki vannak zárva abból, hogy Istennek szóló szolgálatukkal 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom