Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)
Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács! K. A fiai! Püspöki állásomat az 1941. június 29.-én tartott marosvásárhelyi Zsinati Főtanács után közvetlenül július 1.-én foglaltam el s azóta elnöktársammal, Géléi József főgondnok úrral mindenben igyekezetünk odairányult, hogy az Egyházunk egyetemes érdekeit önzetlenül szolgáljuk. Ősi székhelyünkön, Kolozsvárt, a külsőleges ünnepi fogadtatás a háborús viszonyok miatt elmaradt ugyan, de annál bensőbb volt az a házi megnyilatkozás, amellyel mindkettőnket üdvözöltek az egyházi intézmények vezetői, helyet adva — természetesen az ifjúság képviselőinek is. Ezek a megnyilatkozások mélyen meghatottak s pótolták a harangzúgást, amely ezúttal elmaradt. Ügy tekintettük ezeket a megnyilatkozásokat, mint kezességet és ösztönzést az együttes, a céltudatos építőmunkára, ami nélkül bármely testület, — akár világi, akár egyházi — csak sorvadásra van kárhoztatva. Felekezetek, megyei és városi hatóságok képviselőinél személyesen tisztelegtünk, kérve ügyünknek megértő erkölcsi támogatását, amikor adandó alkalommal erre szükségünk leend. Akik pedig minálunk tisztelegtek, azoknak mi se maradtunk adósok a kölcsönös bizalom és megbecsülés dolgában. Budapesti gyülekezetemből csak 1941. október 5.-én búcsúztam ki ünnepélyesen egy rádiós-beszéd keretében. Köszönettel ismerem el, hogy eladdig fennálló helyzet folytán ez a fővárosi ekklézsia utalta a lelkészi fizetésemet, melynek körében — Isten kegyelméből — pár hónap hijján 42 évig munkálkodtam. Közben Kolozsvárt első ünnepi funkcióm a templomban Szent István napján (augusztus 20.) volt. Ekkor nyílt ugyanis a oécsi döntés után az első alkalom arra, hogy az országos törvény által szentesített országos ünnepet Erdély felszabadult népe is megünnepelje. Éspedig felekezeti különbség nélkül. Istenem, milyen lelkesen ünnepeltünk! S mégis milyen aggódó, kesergő lélekkel tekintettünk a déli határok felé! Akkor még nem is sejtettük, hogy egy év múlva és éppen Szent István napján milyen mélységes gyászba fogja borítani 27
