Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház püspök-beiktatással egybekötött Egyházi Főtanácsának Kolozsváron 1941. évi november hó 16-17. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1941)

8 házamért küzdő katona számára is szigorú parancs, hogy ke­mény férfi legyek a vezetésben, önfegyelmezett és engedelmes egyházam törvényei és rendszere előtt, kötelességtudó és fele­lősségismerő a rámbízottak elvégzésében. Nekem is parancs a rendületlen kitartás és önfeláldozó el­szántság minden kitűzött cél megvalósításában. Széchenyit pedig magam előtt is példának tartom fajom szeretetében s abban a tőle kezdett felszabadító munkában, melyet még ma is kell folytatnunk fajtánkért: kizsákmányoló belső ellenségei ellen csakúgy, mint lelki és anyagi felemelése érdekében. Mindezekhez nekem ma volna az első alkalom arra, hogy elmondjam az egybegyűltek előtt, mily értelemben vagyok az egyházvezetésben, mily célkitűzések irányítanak, mi a munka­tervem és melyek a végrehajtásának módjai. Mindazt azonban egy elnöki megnyitóban összesűríteni, minek megvalósítására el'határozám magamat, lehetetlenség. Ez a vállalkozásom any­­nyiban időszerűtlen is volna, mert ma nekem is és mindnyá­junknak útirányt a mi Főtisztelendő Püspök Urunk fog ki­jelölni. Öt hallgassuk majd meg és hozzá igazodjunk. Én vele teljes egyetértésben kívánok dolgozni egyházvezető és egyház­építő munkájában; hűséges fegyvertársául szegődöm a köteles­ségteljesítésben és a felelősségvállalásban, vele megosztom az örömet s ha a végzet úgy rendelte, vele együtt ürítem a keserű­ségek poharát és együtt élek-halok vele mindenkor, mert nekünk egy az egyház, csak egy és egységes lehet annak veze­tése. is. De éppúgy egy vagyok egyházam minden tagjával, mert a mi unitárius útunk, a mi unitárius életünk menete Istentől, a mi nagy vallásalapítónktól: Dávid Ferenctől és az azóta meg­futott történelmi sorsunktól közösmindnyájunk számára szigo­rúan meg van szabva. Én erről az útról senkinek és semminek a kedvéért le nem térek, mindenkit egyakarattal azon vezetek. Székely lelkiségemből kifolyólag a múltnak tisztelője, a jelen­nek megbecsülője s a rajta épülő jövőnek várója és küzdő har­cosa vagyok és leszek és mindenki mást is erre tanítok. Egy egyházamban csak egyetlen összefogást ismerek el: a mi egé­szünkért és teljességünkért való összemunkálást. Mindenkinél

Next

/
Oldalképek
Tartalom