Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1939. december 3-5. napjain Kolozsváron tartott lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1940)

messze esik a magyar tagozat fogalmától, holott ennek felállítását az új elemi iskolai törvény 7. §. is előírja, illetve a minisztérium engedélyével már 20 tanköteles gyermeknél is lehetővé teszi és csak azt köti ki, hogy az úgynevezett nemzeti tárgyak : a román nyelv, Románia története és földrajza, valamint a polgári jogok ismerete az állam nyelvén adassanak elő. Sajnos, a valóságban aránylag igen kevés helyen vannak még az állami iskoláknak magyar tagozatai s a folyó tanévben sem látjuk a helyzet javulását, így például Csegezen ezelőtt 4 évvel megszűnt az állami iskola magyar tagozata s azóta magyarul egyáltalán nem tudó tanerők alkalmaztattak. Most a folyó tanévre sikerült magyar tanítónőt alkalmaztatni, aki a magyar tagozathoz van kinevezve, de az iskolában az igazgató intézkedése folytán csak román nyelven tanítanak. A növendékek 50%*a magyar nemzetiségű és unitárius vallású, a községben felekezeti iskola nincs s lelkész afia szomorúan jelenti azt a tapasztalatát, hogy az unitárius gyermekek nemcsak írni és olvasni nem tanulnak meg anyanyelvükön, hanem a helyes magyar beszédet is elfelejtetik, s ez a hitoktatást igen megnehezíti.

Nem soroljuk fel a további szomorú példákat, csak arra hivatkozunk még, hogy az állami iskoláknál a nyugalomba vonult kisebbségi tanerők pótlásáról nincs kellő gondoskodás, mert a székelykeresztúri állami tanítóképző intézetben a valláson kivül magyar nyelven mást nem tanítanak, s ez intézetnek jelenleg csak 2 unitárius és még 26 más vallású magyar nemzetiségű növendéke van a 236 növendék közt. Ezekből is látható, hogy az okta* tásügy mai rendszere mellett unitárius növendékeinknek az állami elemi iskolákban való oktatása egyházi és faji szempontból egyáltalán nem kielégítő, s a gyermekeink anyanyelvükön való tanítására vonatkozó törvényes rendelkezések általában nincsenek végrehajtva. Annál inkább vissza kell térnünk a felekezeti oktatás alapjához, évszázados iskoláinkhoz, amelyek ősi hanyományaink szerint egyházunk testéhez tartoznak és vallásszabadságunk biztosítására is szolgálnak. Ezzel a gondolattal hívtuk fel valamennyi egyházközségünket arra, hogy a meglevő iskoláik további fejlesztésére, illetve, ahol jelenleg nincs, ott új felekezeti elemi iskolák felállítására minden lehető áldozatot hozzanak meg, s a szükséges- 43 -