Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1939. december 3-5. napjain Kolozsváron tartott lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1940)
szolt, nagyrészt azon indokkal, hogy nincs megfelelő helyiség és berendezés; de van olyan indok is felhozva, hogy az állami iskolára tekintettel, mely az illető helyen szintén fennáll, nem forog fenn kulturális szükséglet a felekezeti iskola bővítésére. Minthogy az állami iskolákban a legtöbb helyen nincs megfelelő magyar nyelvű tanítás, vagy ilyen tanítás egyáltalán nincs, s egy tanerőre most már csak 40 tanuló juthat, a folyó naptári évben ismét előterjesztjük kéréseinket, s személyesen is sürgetni fogjuk a kedvező elintézést. Sajnos, jóllehet a lehetőség szerint egyházi segéllyel elősegíteni szándékozunk az újabb tantermek építését, ennek kivitele azért is nehéz és kockázatos, mert könnyen megeshetik, hogy a minisztérium, a megfelelő új helyiség előteremtése esetén is, esetleg elutasítja a kérést azzal, hogy a helyi kulturális szükséglet nem kívánja meg a felekezeti iskolában új tanítói állás szervezését. A törvénynek a megváltoztatására vagy a tanügyi hatóságok megértőbb és a kisebbségi jogokat inkább respektáló magatartására lenne szükség, hogy felekezeti iskoláink szabadon fejlődhessenek. Hiszen kultúrális szükséglet az is, hogy unitárius növendékeink az iskolában az anyanyelvükön írni és olvasni helyesen megtanuljanak s az elemi ismereteket anyanyelvükön, jól megértve sajátíthassák el amellett, hogy a nemzeti tárgyakat az állam nyelvén tanulják. Hiszen az anyanyelven való írás és olvasás hiánya a hitoktatásunkat is nagyon nehezíti, s a gyermekek 14 éves kora utáni konfirmáltatását is. A kisebbségi kultúr-szükségleteket mind kevésbbé elégítik ki az állami elemi iskolákban, ahol unitárius növendékeink a legtöbb helyen vagy igen kis mértékű magyar nyelvű oktatást kapnak, vagy semmi ilyen oktatásban sem részesülnek. Az állami elemi iskolák ügye egyházunkat a többi kisebbségi magyar egyházaknál is inkább érdekli, mert egyházközségeinknek egy-negyed része bír jelenleg saját felekezeti iskolával, s egy része nem képes befogadni valamennyi unitárius tanköteles gyermeket. Sajnosán látjuk az 1938. és 1939. években hozzánk beérkezett adatokból, hogy például a verespataki állami iskola 120 magyar nemzetiségű, részben unitárius növendéke ott semmi magyar nyelvű oktatásban nem részesül, éppen így Komjátszegen sem az állami iskola 40 unitárius vallású növendéke és a magyarszentbenedeki — 41 —
