Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1939. december 3-5. napjain Kolozsváron tartott lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1940)
ban eddig megengedett 50 növendék helyett. A minisztériumban a rendelkezés végrehajtásának elhalasztása iránt tett eljárás eredménytelensége folytán, a beiratkozási utasításunkban tanerőnként csak 40 gyermek beírathatását vettük fel, s a beiratkozások eszerint folytak le, kivéve ott, ahol más iskola nem volt. Csak szeptember 23-án kaptuk a minisztérium azon távirati értesítését, hogy az olyan helyeken, ahol még újabb tanítói állást nem engedélyeztek, fel lehet venni a folyó tanévre 50 növendéket, minden tanerő után. Ezt közöltük az iskolaszékekkel, hogy az új törvény rendelkezése szerint 40 számon felül fel nem vett növendékeket utólag írják be. Ez több helyen meg is történt és a minisztériumhoz bejelentettük, de onnan azt a választ kaptuk, hogy a távirati rendelkezés csak azt célozta, hogy az iskola múlt évi növendékei felvehetők legyenek, de új beíratások nem eszközölhetők. Az ügy még tisztázásra vár annál inkább, mert az alsóbb fokú iskolai hatóságok egyes helyeken azon a címen kifogásolták a későbbi beírásokat, hogy a törvény szerint a beiratkozások zárhatárideje szeptember 10, de ezt nem tarthattuk be azon tanulóknál, akikre a miniszter szeptember 23-án érkezett távirata vonatkozott. A kormánnyal folytatott tárgyalásaink rendjén felhoztuk felekezeti iskoláink 14%-os községi iskolasegélyének ügyét is, mire azt a választ kaptuk, hogy erre vonatkozóan a kormány már határozott útasításokat adott ki. E tárgyban az iskolaszékekkel közöltük a szamosi tartományfőnökség kedvező rendelkezését, s köriratban adtunk részletes tájékoztatást arra nézve, hogy a községek új költségvetésébe a felekezeli iskolák részesedését mily módon vétessék fel, s kedvezőtlen elintézés esetén milyen jogorvoslatokkal éljenek, A felosztás arányára is felvilágosítást adtunk, az új tanév megkezdése után pedig részletes adatokat kértünk, hogy az esetleges sérelmek összeállításával újra a kormányhoz fordulhassunk. Az 1938 év november havában a nagyenyedi református tanítóképzőintézetnél állami biztos elnöklete alatt megtartott véglegesítő vizsgán az arra kötelezett fiatalabb tanító és tanítónő afiai közül ketten átmentek, ketten megbuktak, többen pedig nem jelentek meg, részben igazolatlanul. Az 1939 évi véglegesítő vizsgára köteles tanító és tanítónő afiainak a megfelelő felvilágosításokat megadtuk és azt az útasítást is, hogy a legalaposabban — 39 —
