Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

e) a törvénytelen és erőszakos térítések még a mai napig sincsenek teljesen kivizsgálva és beszüntetve és gyermekeink még ma is egyes helyeken kényszeríttetnek más felekezetek istentiszteletén való részvételre, illetve saját istentiszteletünknek elmulasztására ;

f) az egyházi tartozások felhajtására még most sem sikerült kieszközölni a törvényben biztosított automatikus jogsegélyt ;

g) ellenére annak, hogy a szülők szabau iskolaválasztási joga papiroson nagy örömünkre biztosíttatott, a vonatkozó törvényes rendelkezések félremagyarázásával a jogunk a gyakorlatban megfelelően ez iskolai év kezdetén sem érvényesülhetett;

h) még mindig több iskoláink van, amelyek szabályszerűen igényelt nyilvánossági joga elismerve nincsen ;

i) számos magyar lakosságú községünkben megszüntették az iskolák magyar tagozatát és olyan tanítókat alkalmaztak, akik a magyar nyelvet nem ismerik.

Midőn fentiekben csak sérelmeinknek a jelentésben felsorolt egy részét hangsúlyoztuk és ismételtük a magunk részéről is, tettük ezt főképpen azért, hogy az E, K, Tanácsot a magunk részéről is biztosíthassuk arról, hogy mikor a sérelmek orvoslása érdekében eljár, minden unitárius várakozó reménysége kíséri lépteit, s várja azokat a megnyugtató intézkedéseket, melyek teljesítését oly hosszú idő óta hiába kértük és sürgettük.

Éppen ezért kérjük a Főtanácsot, hogy legelső feladatává tegye az Egyházi Képviselő Tanácsnak a benyújtott összefoglaló memorándumban foglalt kívánságaink érdekében való sürgős és ismételt, s szükség esetén személyes közbenjárást, mert a magunk részéről is szeretnők feltételezni, hogy fáradozásaink most már nem lesznek hiábavalóak.

Mivel pedig a kifelé való munka sikerét a benn egyetértéssel végzett munka csak elősegítheti, ezért le kell szögezze a főtanácsi bizottság, hogy örömmel vette a jelentésnek azt a részét, amely egy már évek óta nyugtalanító és az egyetértő munkát zavaró kérdés lezárására vonatkozik, úgyanis a főtanácsi bizottság megnyugvással és egyben örömmel állapítja meg, hogy az agrárkötvények ügye véglegesen lezárult.

— 78 —