Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

kásságát híven feltüntető -Jelentés alapos áttanulmányozása után nem mulasztja el a főtanácsi bizottság, hogy az E, K. Tanácsnak, az egyház vezetőségének és tisztikarának az egyház érdekében végzett — sajnos sokszor csak negatívumokat eredményező — odaadó fáradozásaira fel ne hívja a Főtanács figyelmét.

Ugyanakkor pedig kéri az Egyházi Képviselő Tanácsot, hogy továbbra is csüggedés nélkül munkálkodjék annak érdekében, hogy eredményt érjen el az Egyház mindazon jogos igényeinek kiharcolásában, mely igények az évente visszatérő panaszok tanúsága szerint minden fáradozásunk ellenére mai napig sem lettek jogos és törvényes kívánságaink szerint teljesítve, Nemcsak, hanem megismétlődnek évről-évre a régi sérelmek és keletkeznek újabbak is úgy, hogy ezek felsorolására az évek teltével sem szükségeltetik kevesebb sor és rövidebb idő.

Örömmel veszi a jelentésből tudomásul a főtanácsi bizottság a kisebbségi főkormánybiztosság létesítését, s az ennek működését szabályozó jogszabályok megalkotását, mivel e tények reményt nyújtanak arra, hogy talán már a közel jövőben az illetékesek megfelelő lépéseket is tesznek és megfelelő intézkedéseket is foganatosítanak panaszaink tényleges orvoslására is, ami nélkül bizony csak a jövőben vetett reményeinkkel fogunk maradni, hiszen s

ü) egyházunk szenátusi képviselete ellenére annak, hogy az új alkotmány elfogadásával kapcsolatos népszavazásnál ennek a hiánynak tudatában is híven teljesítettük a tőlünk elvárt állampolgársági kötelességet — még ma sincs biztosítva \

b) egyházi szerveink ülései beleértve egyházi egyleteink összejöveteleit is, még most sem mentesek a különböző gátló körülményektől j (egyik kirívó példája ennek a keresztúrköri évi közgyűlés megtartásának akadályozása)

c) lekészeink államsegélye még ma-is kevesebb a többi egyházak papjai részére engedélyezett államsegélynél, tanáraink és tanítóink pedig államsegélyt egyáltalán nem kapnak ;

d) belső embereink sorozatos és minden jogos ok nélküli zaklatása ma is előfordul j

— 77 —