Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

nyeít már is élvezzük s ezután remélhetőleg, íokozotabb mér­tékben élvezni fogjuk. A Nemzetközi Társulat kezdeményezésére tervek merültek fel a hollandi és a csehországi szabadelvű keresztény egyházak között való közelebbi érintkezés kiépítésére oly módon, hogy csere-papnövendékeket küldenének ki és fogadnánk el. Reményünk van, hogy a közeljövőben a Nem­zetközi Társulat vezetősége, ha nem is egy kongresszust, hanem egy teológiai konferenciát fog az erdélyi unitárizmns központjában létesíteni. Ilyen előterjesztést tettünk az Oxford-i kongresszuson s ha teljesedik ez az óhajtásunk, ez nevezetes fordulópontot fog jelenteni külföldi kapcsolataink még tökéletesebb kiépítésén. V. Az Egyház anyagi helyzetének megerősítése, nyugdíj-ügyünk. Anyagi helyzetünk megerősítésére és nyugdíj-alapunk erő­sítésére minden lehetőt el kell követnünk. Az egyházfenntartás gondjai és költségei, missziónk szükségletei egyre gyarapodnak, bevételünk pedig alig gyarapodik. Bármennyire sikertelen is volt az Egyetemes Egyházi adózás, ezt a gondolatot, ha más címen és a megfelelő módszerekkel, újból fel kell vennünk. Meg kell találni a lehetőségét annak, hogy híveink hozzászok­janak az egyház terheihez való hozzájáruláshoz s ezt olyan lelki­­ismereti kötelességüknek tartsák, amely elől kitérni nem lehet. Igaz, hogy a magyar kisebbségi társadalom s így a mi híveink is nagyon leszegényedtek, de nem szabad elveszítenünk a reményt, hogy el fog következni az idő, mikor híveink egy kis jóaka­rattal könnyen eleget tehetnek annak a csekély kívánalomnak, amit az egyházfenntartás kér tőlük. Ha nem tudunk annyira ön­tudatos egyháztársadalmat nevelni, hogy az önkéntes egyházi adózás híveinknek morális kötelességévé váljék, akkor nagyon sivár jövőnek nézünk elébe. Egyházunk közvagyonának földbirtokrésze az agrárkisa­­játítások következtében ma már szinte a semmivel egyenlő. Azok a földbirtok-alapítványok, amelyek szegény és szorgalmas tanulók mindennapi kenyerét voltak hívatva előteremteni, kisa­játíttattak, Egyéb alapjaink egyrészét kölcsön kellett vennünk — 46 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom