Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

Egyházunk hivatásának betöltése, elsősorban a lelkészi kartól függ és rajta fordul meg. Lelkészi karunk erőteljes egyházias közszellamének zavartalan kialakulása és fejlődése feltétele egyházi életünk egészséges irányban való továbbfolyásának. A Lelkészkor ebfcen a tekintetben derekas, mondhatnám korszakalkotó munkát végzett, az elmúlt években. Ezt a munkát folytatni kell és elmélyíteni. Ki kell, hogy alakuljon egy olyan lelkészi közszellem, amely képes egyes tagjait nemcsak fegyelmezni és rendben tartani, hanem szükség esetén, a főhatóságot segíteni abban, hogy egyházunk tekintélye, egészséges közszelleme kárt ne szenvedjen egyesek mulasztásai vagy kifogásolható tevékenysége révén. Papjaink papiassága, feddhetetlen élete, a hit mélységeitől való átítatottsága s az erről való állandó bizonyságtétel, népünk vallásos és egyházias szellemére is példát mutató. Az unitárius lelkészi állást fennebb a legnehezebb hivatásnak mondottam, nemcsak a teendőket tekintve, hanem figyelembevéve szintén azt az elképzelhetetlen anyagi nehézséget, amellyel az utolsó években szakadatlanul küzdenie kellett. A jelen évi állami költségvetés valamennyire javította a helyzetet a régihez képest. Azonban egy négy korpőtlékos unitárius lelkész havi fizetése még ma is csak 2700 lej, szemben az államegyház hasonló képesítésű lelkészeinek 5500 lej havi államsegélyével. Reméljük, és mindent elfogunk követni, abban a tekintetben, hogy ez az állapot megváltozzék s az állam a mi egyházunk lelkészeiről is képzettségüknek s végzett tanulmányaiknak megfelelő, az ország érdekében kifejtett végtelenül fontos és áldásos munkájukat méltányoló módon gondoskodjék, nem téve kölönbséget az egyes felekezetek között, mint ahogyan az impérium átvétele után kezdetben nem is tett.

Hogy a lelkészi álláshoz fűzött reménységeink mind megvalósulhassanak, gondoskodásunk kiváló tárgyát fogja képezni a lelkészképzés bensőségesebbé tétele. Ezen a téren nem pusztán azokra a gyakorlati kérdésekre gondolok, amelyek már ismételten felmerültek egyházi közéletünkben és törvényhozásunk előtt, hanem elsősorban a teológiai növendékek megválasztására, vallás-erkölcsi jellemük elmélyítésére gondolok. Meg kell ám valósulnia annak, hogy az, aki vallásos lelkületénél, sze— 40 —