Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

maga gyümölcseit. A másik mód a főiskolákon tanuló, az ipari- és kereskedelmi-pályán mozgó ifjúságunknak kézbevevése, az egyházhoz közelebb hozása. Ezen a téren történtek tapogatózó kísérletezések, azonban a kérdés még nagyon távol áll a megoldástól. Jövő fennállásunk és továbbfejlődésünk legbiztosabb zálogának tekintem világi ifjúságunkkal való intézményes foglalkozást. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásában elsőrendű szerep jut a Teológia Akadémiának, Minél tágabb lesz az a terület, és az a lehetőség, amelyen az egyházi közélet mozoghat, minél nagyobb lesz a száma azoknak az öntudatos egyéneknek, akik bármely munkálkodási területen az egyházért is dolgozni kívánnak, annál erősebb lesz az alap, amelyre az egyház jövő fejlődése felépülhet.

Annak, hogy újabb munkatársakat állíthassunk az egyház szolgálatába, előfeltétele, hogy azok között, akik itt vannak, akik az egyházért jelenleg is dolgoznak, feltétlen bizalma legyen egymással és az egyház vezetőségével szemben. Bizalom nélkül alapos és lelkes munkát végeznünk nem lehet. Kérem tehát azt a bizalmat, amellyel megajándékoztak, akkor, amikor csaknem egyhangúlag választottak meg a püspöki székbe, tartsák meg az egyházkormányzattal szemben s kísérjék jóakaraté segítő munkával és igazságos bírálattal ténykedéseinket. Egyházunk mai élete mérhetetlen sok nehézséggel kell, hogy megküzdjék, még akkor is, ha csupa jóakaraté emberek állanak a közügy szolgálatában. Kétszeresen megnehezíti az egyház életét az ellentétek szítása. Az emberi gyarlóság sok mindentől nem riad vissza, de a vezetőségnek, a kormányzó-testületnek meg kell, hogy legyen az az ereje és tekintélye, hogy semmit se engedjen a közérdek ellenére.

Említettem a tekintélyt. Igen! A bizalom mellett tekintélyre is szükség van. Tekintély nélkül rendet tartani, az egyházi ügyek normális menetét megőrizni, nem lehet. Minél liberálisabbak vagyunk, annál inkább meg kell hajolnunk azelőtt a tekintély előtt, melyet saját akaratunkból állítottunk magunk fölé s teljes meggyőződésünkkel és lelkiismeretünkkel kötelesek vagyunk azt nemcsak elismerni, hanem szolgálni. A tekintély mindig erkölcsi természetű, nem pusztán az egyes ember adja a maga

— 37 -