Varga Béla - Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1936. évi december hó 13., 14 és 15 napjain Clujon tartott évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1936)

Harmadik ülés

telésén. Nagy melegség, általános öröm és boldogság lengte át a szent helyet és az ünneplők lelkét. Ugyanakkor elbúcsúztam a régi, de egyszerűségében is kielégítő, imateremtől, s átadtam uj rendeltetésének: a társadalmi és egyházi munka számára.

Szeptember 12 — 13 napjait a Homorod-völgyének szenteltem Ürmösi József titkár kíséretében. Öröm és boldogság sugárzott felém a kacai állomáson, ottani híveink kis csoportja mosolygó arcáról. Jól eseti nekik, de boldog volt a püspök. Ione$ti 500 éves templomunk javítás alatt van. E templom gótikája oly finom bordázattal tölti be a mennyezetet, amely művészileg szép és ősiségével hóditó. Ezt csak óvni kell és őrizni, úgy amint van, mert hozzá hasonló mü unitárius templomainkat nem ékesíti. Ilyen a cluji óvári első Kollégiumunk egyik fülkéjében látható.

Petreni-i híveink papjok vezetése alatt annyi örömet és szeretetet árasztottak szét a főpásztor és növekedő kísérete körül, melyért alig megfelelő a köszönet és elismerés, mit a főpásztor szive szerint osztott szét a sokaság között.

Az Ora§eni i hívek lelkes papjuk vezetése alatt még fokozták a lelkesedést és az ünneplő melegséget. Diszkapu, üdvözlések, diszlovasok, székelyruhás leányok egymásnak adták a kíséretet és örömtől hevült mindenkinek a szive. így vonult a kiséret Sánpaulon keresztül Rare$re, ahol nemcsak díszkapuval, hanem az ebből az alkalomból a pap és a mester lakása elébe ifjúság által felállított hatalmas kapukkal találkozott az ünneplő sereg. Mindenki venné figyelmébe azt, amit a rare$i ifjúság 24 tagja ifjú papjával az élén és ez a gyülekezet elvégezett azzal, hogy templomát és belső-emberei lakását saját erejűkből feldíszítették és helyreállították. A gyülekezet 52,000 leit rovatai utján hozott össze, azonkívül a hívek buzgósága uj szint adott a templomi székeknek, egyesek versenyeztek az adakozásban, de talán mindeniken túl tett a „határőrzők társasága“, a kik vállalták, hogy sorra határpásztorok lesznek és a határbérből begyült összeget a papi és énekvezéri kapuk felállítására fordították.

Nagy örömmel említem fel e helyen, hogy Mere§ti-i egyh.községünk buzgó népe 130,000 lei értékű, Dämbäu-i vallásos népünk pedig 80,000 lei értékű áldozatot hozott temploma és tornya kijavítására.

24 —