Varga Béla - Antonya Mihály (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi december hó 15-17 napjain Clujon tartott üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)
Második ülés
Második ülés 1935. december 15-én délután 4 órakor. 13 13. Püspök úr előterjeszti évi jelentését. Püspöki jelentés az 1935 évről az E. Főtanácshoz. 1935 egész évről szóló püspöki jelentésem tárgyainál fogva kiemelkedik a rendes jelentések közűi. Ezt már azzal is igazolhatnám, hogy a püspök olyan szokatlan évszámhoz jutott, amilyent kevés halandó ér el: betöltötte élete 80 évét. Ennek itt csak azért van helye, mert újabb alkalom, hogy hálámat fejezhessem ki az E. K. Tanácsnak, intézményeinknek, az esperességeknek, unitárius és más barátaimnak azért a kitüntető figyelemért, melyet tanusítni szívesek voltak. Válaszúi csak ismételhetem, amit püspöki székfoglalómban, ezelőtt nyolc évvel mondottam : »Az én életem többé nem az enyém, hanem tied szeretett egyházam.« Kérem a jó Istent, hogy az eltöltött évekhez nyújtson még egy párat oly erőben és egészségben, hogy szolgálhassak ennek a szent egyháznak és a társadalomnak javára és előmenetelére. Pár szóval visszatekintek 1934-re. Külföldi kitűnő barátaink már 1934-ben készültek látogatásunkra. Ezt a tervet az tette nagyon érdekessé, hogy a csechoslovakiai Nemzeti Egyház pátriárkája is óhajtott átjönni hozzánk. Ő az a főpásztor, akinek a husszita mozgalom megszűnte után ötszáz esztendő múltával sikerűit a világháború szülte nagy változás hatása alatt felújítni a nemzet leikéből sarjadzott reformot és nagyszámú hívével együtt megteremteni a régi emlékek keretei között a modern léleknek megfelelő hitet. Először 1932-ben Schweitzban, Saint-Gallenben, a konferencián ismerkedtem meg Prohaska érsekkel, ezzel a kivételesen érdekes férfival. Élénken emlékszem arra a két jelenetre, amely közöttünk lejátszódott St. Gallenben. A két főpap a vendéglő előcsarnokában várakozó nagy sokaság között fölfedezett nyugvóhelyre leülve örvendezett az ismerkedésnek, az eszmecserének s úgy érzem, hogy a most is tartó rokonérzésnek. Prágában végiggyönyörködtem azokban a nagyszabású alkotásokban, melyekkel az új egyház alapjait rakták le. Az érseki
