Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi március hó 30. és április hó 1. és 2. napjain Clujon tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)

I. ülés

6

hazarészünknek azt a tündöklő fényét is, melyet elődeink szabadelvüsége és jövőbelátása, a hit- és vallásszabadság első megteremtésével hazarészünknek az egész mívelt világ előtt szerzett.

Öntudatos nyugodtsággal állapítjuk meg, hogy mi ezekre a sérelmekre okot nem szolgáltattunk, azokra érdemesek nem voltunk, — mert hisz egyházunk befelé a nemzeti konszolidációnak érdemes munkása, •— intézményeink az erkölcs birodalmának szélesbitői, — híveink pedig az állampolgári kötelességek teljesítésében mintaképek lehetnek. Ha a köteles állami támogatásban mostoha módon részesültünk is, híveink önmaguk megerőltetésével, az önmaguktól megvonással is a nemzeti dicsőséget szolgáló tudományos -—- és népnevelő intézményeinknek — és azok munkásainak fenntartására és sikeres munkakifejtésére önfeláldozó áldozatokat hoztak; kifelé pedig országunknak megértő barátokat szereztek.

Előterjesztendő jelentéseink szenvedett sérelmeinket részletesen a főtanács elébe tárják, — s ha megértő köszönettel kell is megemlékeznünk nemes vallásminiszterünknek több izbeli megértő nyilatkozatáról, — s megállapítjuk, hogy sérelmeink nehányában közbenjárására megnyugvást eredményező megoldás létesült is, — mégis fel kell kiáltanunk, hogy miért kellett mindezekkel sanyargattatnunk? s miért kell a hivatás teljesítésre hivatott erőinket a jogosulatlan támadások elleni védekezéssel emésztetni fel?

Egyházi sérelmeinknek egyik legnagyobbika a múlt évben összehívott egyházi zsinatunk megtartásának betiltása. Ennek következménye az, hogy egyházi törvényeinknek a fejlődő kor szelleme által kívánt reformálása, — a mindennapi élet követelményei szerinti fejlesztése, — s az államunk alaptörvényeivel való összhangba hozatala — a jeleni egyházi főtanácsunk teendője maradott, tárgysorozatunkon szerepel. A méltóságos egyházi Főtanács különös figyelmébe kell ajánlanom ennek érdemleges tárgyalását. És pedig kettős vonatkozásban. És pedig:

a szervezeti törvény képezi egyházunknak és ennek intézményei és tisztviselőinek alaptörvényét, melynek irányelvei és rendelkezései szerint a többi egyházi törvényeink is módosítandók, s azzal öszhangba hozandók lesznek. Ennek természetes következméne, hogy a jelenlegi törvényalkotásunknak minden rendelkezése annyira jelentőségteljes, hogy a legkomolyabb megfonto-