Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi március hó 30. és április hó 1. és 2. napjain Clujon tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)

I. ülés

21

rendkívül nehéz. Mostanig már sok hírlapi nyilatkozat hangzott el s az is, hogy még egy évet rá kell szánni mielőtt az évi közgyűlés elébe vinnék terveiket. Angol testvéreink abban állapodtak meg, hogy a szomszédsági viszonyt az egész vonalon végig kell vinni. Már is kialakult ötvennél több csaport s bekapcsolódott 240-nél több gyülekezet. Ez praktikus és nagy sikert Ígér.

Nálunk a szomszédsági rendszer főleg az odorheiu-i és cristur-i egyházkörökben, jobbára az egyleti működés érdekében, életben és működésben van. Újabban az új viszonyok kényszer hatása alatt a papok tartottak értekezletet főleg a gyakorlati napi kérdések megtárgyalása végett s igen hasznos és bátorító tanácsot adtak egymásnak. Az esperesi vizsgálatok és a köriközgyűlések igen helyesek, de olyan körülirt programm szerint dolgoznak, hogy tapasztalatok kicserélésére és aprórészletek megbeszélésére nem eléggé alkalmasok. A püspök a maga hatáskörében tett lépéseket, és nem eredménytelenül, alkalmi megbeszélések bevezetésére.

A Mélt. és Főtiszt. Főtanács becses figyelmét felhívom egy nevezetes történelmi adatra. Jelen évben lesz 75 éve a ránk nézve oly nagy jelentőségű kezdeményezésnek, hogy Teológiát tanuló ifjaink rendszeresen kezdtek Angliába a Manchester Collegeba járni tanulmányaik befejezéséért. Az áldozatra mindig kész angol hittestvérek állandóstották a tanulók segélyét, felerészben a Britt és Külföldi Unitárius Társulat, felerészben a Teol. Akadémia. Ennek a fölbecsülhetetlen szép testvériségnek, amely iánknézve mérhetetlen jótétemény volt, a jelen évben Teol Akadémiánk emlékünnepet fog szentelni.

Föl kell ujítnunk a dicső múlt emlékeit, hadd hasson és termeljen a mai sivár jelenben új eszméket és adjon bátorítást a jövő megharcolására.

Tanulóink és ifjú papjaink Dávid Ferenc korában és azután mint egy ötven évig olasz, de főleg német akadémiákra jártak. 1630-tól kezdve Hollandia lett édesotthonuk el egészen 1780-ig, midőn a germánizálás Bécsbe és német városokba kényszerítette 1860-ig, midőn az angol testvériség új ajtót nyitott számukra.

Érintkezésünk szemléyesen és levelezés utján történt. Már ismertettem a kopenhágai konferenciát és résztvétünket. Kifejeztem sajnálatomat, hogy gyengélkedésem miatt el kellett szaka sztanom jó barátunkkal Dr. Cornish-al kinálkozó személyes ta-