Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
I. ülés
12 1932. év elején újból kiküldöttem szolgálatban levő leányainkhoz a papné és a főpásztor hit- és erkölcserősítő leveleit. Az újabban kinevezett papok serkentésére mindenikhez irt és tőlük jelentést kérő leveleim mindig arra irányultak, hogy a lelkipásztorok figyelmét a megélhetés gondjáról elvonva, az apostoli önmegtagadás szent kötelességére figyelmeztessem. Körlevelet küldöttem a szórványok intenzív gondozását sürgetve és kimutatást kérve ott, ahol alkalmas hívünk vállalja a helységben levők összetartását. Reménységünk némi táplálékot nyer, de, fájdalom, ahol kevesen vannak, az értelmesebb és értékesebb tagokat is könnyen elnyeli az örvény. Nagyvárad közelében levő Biharban részint felekezeten kívüliek, részint reformátusok átállván, gondoskodtunk egy pár alkalommal beszolgáló lelkészről, aki az uj híveknek úrvacsorát osztott és szervezte az uj gyülekezetét. Hasonló mozgalom volt Nagybaconban. Ezek az uj híveink szép számmal fökerestek a nyár végén Felsőrákoson átvezető utamban. Üdvözöltem őket. Ez igen kedves találkozás volt. A felsőrákosi lelkész terített asztala mellett szentvendégségnek minősülő együttörvendezés bensőségessé és emlékezetessé telte találkozásunkat. Bucure$tiben és Amerikábsn élő erdélyi híveinkről kimutatást kértem. Az előbbit Lőrínczy Dénes atyánkfiától, akit delegáltam ottani híveink összegyűjtésére. Biztat a remény, hogy itt szép gyülekezet alakul ki. Már 700-on felül van az összeirt híveink száma. Egy részök jövő-menő, de állandó is igen sok van. Lőrinczy atyánkfia magas román körökben már befolyásos ismerősöket szerzett. Eddigi munkája szép reményekkel kecsegtet. Lelkészeinket figyelmeztettem, hogy az Unitárius Közlönyt tekintsék segédmissziónáriusnak s nemcsak az anya, hanem a szórvány híveinek is ajánlják és biztosit'ák. Ez a kipróbált régi újság mindig örömhirhordó volt. Érdemes, hogy szeretettel ragaszkodjanak hozzá. Az anyák napjának megtartását melegen ajánlottam. A konfirmáció alkalmával Kolozsvárt magam is rámutattam az anya és szülő óriás becsére. Kolozsvárt a tanító s majd a tanári személyzettel értekezletet tartottam, Székelykereszturt a gondnoki és tanári testülettel több órán tárgyaltam (1933. szept. 5.) a mi különös missziói feladatainkról. A Gazdasági Iskola megindításakor, s később is mutatkozó elléntétek kivizsgálását és a látszólagos, de tényleg alig létező ellentétek rendezésére jó tanácsokkal szolgáltam. Ez az úi intézet nekünk, székelyeknek igen sok jót fog teremni. Megérdemli, hogy szeressük és pártoljuk, mint a gimnázium ifjú, de édes, és jó testvérét. Milyen élvezet volt látni az ott megindult hatalmas munkát 1 Kolozsvári főiskolánk dicső története megírására nyilt
