Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt, 1930. dec. 14., 15. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1931)

Jegyzőkönyv

42 már nyugalomban él. Davis V. D. volt tanulótársamtól azt az örvendetes hírt kaptam, hogy a Manchester College tör­ténetét írja, Street C. J., aki Főtanácsunk tiszt, tagja, a manchesteri Unitarian College-ban a gyakorlati teológiából a folyó évben előadást tart és tanulóink iránti érdeklődését már előre jelezte. Halottaink emléke az élőknek szól. Az a hely, melyet elfoglaltak, óva int, hogy nemcsak emléket hagytak ránk, hanem azt a kö­telességet is, hogy az utánuk maradt űrt betöltsiik, a félbe­maradt munkát folytassuk, mert jaj nekünk, ha minden el­távozó után csak a veszteség növekedik megújulás nélkül. Elmúlt évünk halottai között első helyen Taft IIaward Vilmos neve hívja ki figyelmünket. Az amerikai Egyesült Államok elnöke volt és az ország főbírája. Felül állott min­den pártpolitikán. Óriás felelősséggel járó megbízásokban volt része, mert mindig és mindenben a legtisztább eszmék irányították gondolkozását és cselekedeteit. Vallásos ember volt és hitnézeteinek kielégítését az unitárius vallásban ta­lálta meg. Szívesen vett részt az unitáriusok munkájában úgy is mint író, úgy is mint vezérszónok. Mintha most is látnám, milyen boldogság súgárzott derült arcán, midőn washingtoni házában 1925-ben megismertettem erdélyi egy­házunk múltjával és jelen helyzetével. Életrajzírója sze­rint: „nagyszívű, nemes gondolkozású, becsületes és bátor férfi volt. Élete állandó példányképe lesz a nemzet ifjúságá­nak.“ Nekünk, erdélyi unitáriusoknak, biztatónk és büszke­ségünk marad, mert mindig őszinte hűséggel ápolta a leg­régibb unitárius egyház iránti hittestvéri jóakaratát. Hazai sorainkban is estek veszteségeink. Gálfalvi János gagyi lelkész húzamos gyengélkedés után elhunyt. Lelkiisme­retes, régi veretű unitárius volt, aki előtt mindig több volt a közért való buzgólkodás az egyéni érdek kényelménél. Be­tegeskedő neje mellett is azt lehetett észlelni, hogy a hűség­ben soha el nem lankadott. Rövid idő múltán neje is elhunyt. Dr. Demeter Lőrinc keresztúri iskolánk lelkes és áldozó fel­ügyelő gondnoka rövid betegség után megvált az élettől, mit oly nagyon szeretett és a munkától, miben a kiváló ma­gyar tisztviselők közé tartozott. Borbély György tanár hir-

Next

/
Oldalképek
Tartalom