Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

tését, melyet az ö elvesztése esetén hitünkért és egyházunkért aggódó elődeinknek tett, hogy:

„Istennek gondja volt eleitől fogva és leszen is az ö igazságára, — támaszt és ad pátronust, ha emberek által oltalmazni'akarja — ha pedig nem, ő maga elég erős és hatalmas arra.“

És most egyházi Főtanácsunk nevében üdvözlöm az emlékünnepélyünket megtisztelő, annak fényét és erkölcsi erejét emelő vendégeinket. Es pedig első sorban külföldi hittestvéreinket, kiket csak térbeli távolság választ el tőlünk, de akikkel szívben, lélekben, kölcsönös szeretetben és segítési törekvésben egy család vagyunk. Üdvözlöm kiküldöttjük Mr. Welke képviseletében az összes amerikai és angliai hittestvéreinket, kik egyetlen alkalmat sem szalasztanak el, hogy velünk örvendjenek — kevés örömünkben; — s kivegyék igazi testvéries osztályrészüket sok aggodalmunkból, bánatunkból és fájdalmunkból.

Szeretettel és nagyrabecsüléssel üdvözlöm a protestáns testvér ev. luth. hitfelekezetnek és a görög keleti hitfelekezet kiküldötteit. Mint hívők együtt munkáljuk a világháború borzalmai által elrlurvitott erkölcs uralmának helyreállítását. Végül engedjék meg, hogy e pillanatban is Dávid Ferencünk ama mondására emlékezve, hogy a „zsidók 40 esztendős bujdosás után értek be az Ígéret földjére, — s Krisztus a szent lelket vigasztalásunkra 50 nap múlva küldötte el tanítványaihoz“,

s a sárospataki ref. teológiai Akadémia azon kijelentésére, mely szerint „Genf kálvinistái midőn 1903-ban emlékoszlopot emeltek a szerencsétlen viszonyok között gyászos halállal kimúlt Servet Mihálynak, mint a magosra csapkodó vallási szenvedélyek áldozatának, — akkor az ellentéteket, a válaszfalakat döntögették nemes kezdeményezéssel, és bölcs jövőbelátással a testvéri szeretet érvényesülésének útaiból, — szivem meleg szeretőiével, üdvözöljem a közelről és távolból összesereglett híveinket, — Dávid Ferencnek utódait, kik oly sok viszály után is, megfogyva bár, de törve nem, — hívek maradtak a Dávid Ferenc egyházához, annak hitéhez, s ne feledjük soha egy pillanatra sem Jakab Elek megállapítását, Tiogy: „történelmünkben arany lap a Dávid Ferenc élete, — mely ragyog mint a brillián's; — gyújt mint a tűz; — és erősít, mint a szentlélek.“

Főtanács az elhangzott megnyitó beszédet nagy figyelemmel hallgatta, többször kifejezést adva helyeslésének.

2. Gvidó Béla esperes, közügyigazgató áhitatos imádsággal emeli Istenhez a megjelent tanácsosokat és ven-7