Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

Legyen szabad megemlékeznem angliai testvéreink köréből egy kedves jelenetről. A többször emlegetett Street Kristóf J. volt elnökjiiket nagyszámú barátai aranylakodalma alkalmából ezer font aranysterlinggel lepték meg. Ehhez magam is családommal együtt csekély összeggel hozzájárultam.

Talán itt van helye annak a jelentésnek, hogy az Amerikai Unitárius Társulat csekély személyemet abban a kitüntetésben részesítette, hogy a Társulat örökös, szavazásra is jogosított, tagjának jelen évi közgyűlésén megválasztott. Hálás szívvel köszöntem meg ezt a nem várt kitüntetést s arra kérem a jó Istent, hogy adjon nekem erőt, egészséget, hogy itt hazámban rám váró munkámat úgy végezhessem, hogy arra az Óceánon túl is szívesen és megelégedéssel gondoljanak.

Halottaink

emlékét pár szóban jegyezzük föl évi beszámolónk lapjára.

Kelemen György szabédi lelkészünk életét több éve emésztette a nehéz kór, mígnem nov. 3-án az örök hazába költözött övéi és egyházunk fájdalmára. Sándor Géza volt siménfalvi lelkész sok évi bujdosás után sírba vitte szép tehetségét. Ifj. Kriza János theologiánk jeles hallgatója szép nevéhez méltó nagy Ígéreteket vitt magával korai sirjába. Hadházy Jenő balázsfalvi orvos, e város csekély számú unitárius lakóinak áldozatra kész gondozója, férfikora legjavában tört rést a szép család körében és árván hagyta nemcsak gyermekeit, hanem a rátámaszkodó kis gyülekezetét is. A régi gárda bölcs papja, Bartók Albert, Csekefalva egykori lelkipásztora, elvonult az élők sorából. Jakabházy Gábor világi pályán dolgozó afia. személyében egyik erős unitárius férfival kevesebb székely intelligenciánk. Kálmán Mózes fiatfalvi birtokos elhunytéval egy jó érzésű, szép gondolkozású embert veszítettünk. Szentpáli Gyula egyli. tanácsos, kit szintén ez évben, veszítettünk el, a fogarasi egyházközségben fejtett ki évtizedeken keresztül üdvös munkásságot. Jegyezzük még föl Csécs István buzgó lelkű unitárius hívünket, mert az ő nevét egy szép és értékes hagyaték őrizi és emléke fennmaradását biztosítani fogják azok az eredmények, melyeket a következő nemzedékek az ő végső akaratából megvalósítnak az unitárius^ egyház és szent hitünk fennmaradásáért és jótékony hatásáért.

Fájó érzéssel veszünk búcsút az elhunytaktól és reménykedve várjuk az élőktől, hogy siessenek pótolni a veszteséget fokozodó hűséggel és jóakarattal, hogy Sionnak útai ne sírjanak! '

Főtanács a tartalmas és kimerítő jelentést elismerésének kifejezésével tudomásul veszi.

38