Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)
Jegyzőkönyv
kevésbbé subjectiv s hogy a nézetek a mindennapi életben nem mindig összhangzók. Éppen azért vannak bizottságok, hogy itt a tanácskozások rendén a különböző nézetek kicserélődjenek s a kölcsönös meggyőzéssel egységessé csiszolódjanak. Ha azonban a különböző felfogások annyira mereven állanak, hogy összeegyeztetésük nem sikerül, — akkor határozattá a többségnek szavazás útján nyilvánított többségi akarata válik. Ez általános jogszabály. Az ezzel ellenkező kisebbségi nézet vagy megnyugszik, vagy külön véleményt jelent be, melyet egy felsőbb hatóság mérlegel. Ebből következik, hogy a kisebbségben maradott vélemény egyáltalán nem ad jogot a lemondásra. Áll ez annál inkább, mert a kisebbségi véleménynek épen az előbocsátott subjektivitás alapján nincs joga a maga véleményét nevezni jobbnak. A kisebbségi amúgy is a különvélemény beterjesztésével, vagy a többségi határozat elleni jogorvoslattal — szabadul a többségi határozatban rejlő felelősség alól. Egyháztörvényeink felettes hatóságokat szerveztek a kiilömbözö ügyek lehető legjobb elintézése végett. Véghatározat az, melyet valamely hatóság tovább nem felebbezhetőleg hoz. Nincs joga egyetlen hívőnek arra, hogy a véghatározat hozatala előtt az ilyeneket kibeszélje. A letett eskü tilalmat állít fel e tekintetben. Annál kevésbbé van joga ahhoz, hogy a nagy nyilvánosságra- apelláljon, vagy erre útalással terrorizálni törekedjen, öntudatos unitáriusnak a nyilvánosságot amúgy is csak javító és nem bomlasztó tendenciával szabad igénybe vennie. Felfogásunk szerint a véges ember nem csalhatatlan. A legkisebb és legmagasabb állást betöltő hivő egyaránt tévedhet. Tévedhet tehát, sőt alkalmatlanná válhatik az elnökség, vagy annak egy vagy több tagja is. Ilyen esetben sem a nyilvánosságra vitel a helytálló, hanem az alkalmatlanságot kifejező bizalmi indítványnak felvetése. Ennek tétele elől egyetlen elnökségnek sincs joga kitérni. Áll ez egyházszervezetünkben annál inkább, mivel itt született, vagy öröklött előjogok nincsenek, itt mindenki jogosult és hivatott a legfőbb állás betöltésére is, mihelyt arra a közbizalom elhívja, — azonban csakis addig, míg e közbizalom javára fennáll. Ennek megszűnte vagy csak megingása esetén is mindnyájunknak kell legyen és van annyi önérzete és unitárius öntudatossága, — hogy a megtisztelő, de nagyon terhes vezetéstől félreálljunk, s a hivatottabbnak átengedjük. Midőn ezeket kifejtem, hangoztatnom kell, hogy minden törvényhozásnak a gyakorlati élet követelményeihez kell alkalmazkodnia. Egyházunk gyakorlati élete az új államjogi viszonylatban szinte hullámzásnak van alávetve. A világháború és annak következményei egyházi törvényeinkben még nem szűrődtek át. Ügy szervezeti, mint fegyelmi és más 2 17
