Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
75 rozásában az apának adott jog eredményeiként fognak legközvetlenebbül jelentkezni. Erre tekintettel megáll apítandónak véljük az esperesi vizsgálószékeknél eddig feltenni szokott ú. n. kanonikus kérdések egyikének: a házasságkötés előtt adott térítvényekre (reversálisokra) vonatkozónak fölöslegessé váltát és ajánljuk ennek jövőbeni mellőzését, azonban egyben utasítandónak gondoljuk esperes és felügyelő gondnok afiait arra, hogy az apának biztosított enormis jog következményeit a vizsgálatok alkalmával tegyék alapos megfigyelés tárgyává és észleleteiket a vallásügyi törvény hatásainak más következményeivel együtt tüzetesen sorolják fel mindig a vizsgálószékek jegyzőkönyvében, hogy a vallásügyi törvény létesítette változások felekezetközi hatásaival tisztában legyünk. Súlyos megütközéssel veszünk részünkről is tudomást a Símén Domokos lelkész afia és négy egyházközségi funkcionárius ellen — a kepehátrálék követelése miatt — büntető eljárás folyamatba tételét és különösen azt a szóval alig jellemezhető brutalitást, amelyben ez eljárás folyamán a lelkész afiának része volt.' A nélkül, hogy magának a jelentés szerint még mindig folyamatban levő bűnvádi eljárásnak eredményét befolyásolni céloznék, kötélességszeriileg hangoztatjuk, hogy az ezen eljárás során tanúsított brutalitás miatt emelt panasz sorsának nyilvántartását az E. K. Tanács feladatának tekintjük. A középiskolai reform kérdésében történtekről tett jelentés általánosan ismert dolgokat említvén, csak azért tartjuk szükségesnek észrevételeinket ehhez is hozzákapcsolni, hogy hallgatásunkkal esetleges félremagyarázásra okot ne adjunk. Különösen sajnálnék ezt azért, mert mind a törvényelőkészítés gondossága szempontjából, mind az egyházak és az állam között lévő viszony összehangozásának szükségét tekintve, csak kellemetlen érzéssel tudunk gondolni arra, hogy a közoktatásügyi minisztérium sem egyházunkat, sem a református egyházat nem értesítette a középiskolai reformmal kapcsolatban a vallástanítás tervének megállapítására a minisztériumban összehívott szakértekezlet napjáról és így a magyar kisebbségek részéről csak a rém. kath. egyház küldötte lehetett ott jelen, ami a gör. keleti egyház túlsúlyának mesterséges emelésére vezetett, mint ezt a jelentés szerint a szakértekezlet véleménye is mutatja. Részünkről is hangsúlyozzuk e részben az Egyházi Képviselő Tanács álláspontját, mely szerint „a vallástanítás tervének megállapítása az egyház belső ügye és így miniszteri döntés tárgya nem is lehet“. Nem is terjeszkedünk ki azonban a jelentésnek az iskolai ügyeket érintő többi részeire, mert míg egyfelől fölöslegesnek tartjuk, hogy álláspontunknak az E. K. Tanács részéről képviselttel összehangzását, mint magától értetődőt, külön is
