Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
44 viselőivel is folytatott előzetes megbeszélés alapján egy részletes újabbi memorandumot készítettünk (563) és nyújtottunk át a miniszter úrnak, aki ennek pontjait a magyar protestáns egyházak képviselőivel s közöttük akkori püspökhelyettesünk és egyházi titkárunkkal tüzetesen megtárgyalta. A szenátusban és annak bizottsági ülésein a többi protestáns egyházakéval azonos érdekeinket Dr. Makkai Sándor református püspök úr védte, akit erre külön is felkértünk, minthogy egyházunknak nincs szenátusi képviselete. Rajta kívül a Magyar Párt is gondoskodott a magyar egyházak álláspontjának mind a szenátusban, mind a képviselőházban való védelméről. Mind ennek folytán a, törvényjavaslat szövegén kéréseinkre több kedvező változtatás történt; azonban sajnos, nem minden kérésünk teljesíttetett és a vallásügyi törvénynek több olyan rendelkezése van, mely egyházunk eddigi jogállapotához képest visszaesést jelent. A törvény 8-ik cikkében az van kimondva, hogy a kultuszok egyházi hatóságainak hatásköre nem terjedhet túl az állam területén s így nem sikerült kieszközölnünk, hogy a Magyarországon levő egyházközségeink egyházi főhatóságaink alá tartozzanak. A miniszter úr e tárgyban előterjesztett kérésünkre a viszonosságra hivatkozott; míg a magyarországi egyházközségek lelkészképzését illetően nem tartotta szükségesnek a törvényben való intézkedést, mert szerinte ezt a jövőben is az eddigi gyakorlat szerint meg lehet oldani. A 9-ik cikk szerint a kultuszok a külföldről anyagi támogatást nem fogadhatnak e.1 anélkül, hogv a kormányok tudomására ne hoznák s a kultuszminisztérium azok elfogadását megtilthatja, ha a cél ellenkezik az állam érdekeivel vagy fekvkezetközi békével. Itt nem sikerült a törvénynek olyan szövegezését kieszközölnünk, hogy csak a külföldi államok fejeitől vagy kormányától jövő segélyre szóljon e megszorítás. A 11 -ik cikk a történelmi egyházak szerveit, akik közé a püspökségeket is számítják, fogadja el jogi személynek és nem az egyházat. Ez a. szövegezés más egyházakra tekintettel történt s reméljük, hogy a végrehajtási utasítás el fog oszlatni minden kételyt s egyházunk maga, mely egyetlen püspökséget képez, ezentúl is el fog ismertetni jogi személynek. Lényeges jogkorlátozást foglal magában a törvény 12-ik cikke, mely szerint az adományozás útján kapott szerzemények, ingó. ingatlan vagyonok a román polgári törvénykönyv 811. és 817. cikkei megszabásainak vettetnek alá, vagyis ilyen szerzéseknél szükséges az államhatóság jóváhagyása. A régi regátbeli magánjog ezen intézkedésének egyházainkra kiterjesztése ellen sajnos, hasztalan küzdöttünk. A 15-ik cikk szerint a teológiai tanulmányok tanterve közlendő a kultuszminisztériummal, a miniszter úr magya-
