Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

41 tok Prágában az unitárius nemzetközi konferencián. Len­gyel kapcsolatunk megkezdődött annyiban, hogy szakférfiak fölkeresték és szorgalmasan dolgozzák föl levéltáraink len­gyel unitárius termékeit. Még több is történt, egy varsói férfi unitárius vallásává lett és kérte egyházunkba fölvételét. Le­velezésünk további eredményét érdeklődéssel figyeljük. Magyarországi unitárius testvéreink Debrecenben meg­valósították a nagy alapító Kovács József eszméjét: imaházat építettek, azt fölszentelték nagy ünnepségek között, a város és az egyházak, E. K. Tanácsunk képviselője: Dr. Ferencz József részvétele mellett. Magam is elkiildöttem üdvözlő le­velemet. Budapesten készülőben van a második imaház a város iX-ik kerületében. A távol Kelettel is volt érintkezésünk. Papjelöltünk, Balázs Ferenc a kaliforniai akadémián folytatott tanulás után Ázsia felé utazott. Meglátogatta japán testvéreinket, hu­zamosabb időt töltőt Indiában s benső barátságot kötött a Brahmo Somaj néven már száz éve fennálló szabadelvű ke­resztény eszméket hirdető vallásszervezettel. Az érdeklődést irántunk annyira fölébresztette, hogy a Theologiai Intézet igazgatója szivesen venné, ha egy indus ifjú a mi akadémián­kon tanulva, megismerkedne az erdélyi unitál izmussal. A hivatalos foglalkozás teréről az elmúlt egyházi évben visszavonultak nyugalomba Péter József énekvezér-tanító, aki Tordátfalván és Kávában, Szabó Lajos, aki Szabódon hosszú évek alatt lelkiismeretesen végezte munkáját nem­csak az iskolában, hanem a népnevelés téréin is. Remélem, hogy gazdag tapasztalataik jótékony hatását a jövőben is éreztetni fogják. Fájdalommal jelzem, hogy a kérlelhetetlen halál bő mér­tékben kivette részét kedves híveink sorából: Először is két veterán nevét: Létay Máté volt aranyos rákosi, Székely László volt csegezi lelkészek nevét emelem ki. Mindketten szelidlelkű, nemesen gondolkozó, hitükért fárad­hatatlanul szolgáló munkások voltak. Létay Máté püspökünk­nek volt egyetlen kortársa. Székely László a teológiai ifjú­ság atyai pártfogója volt. aki szivesen áldozott, hogy ösztö­nözze őket termékeny munkára. Élete hosszas gyengélkedés­sel volt terhelve, de az egyházi élet iránti meleg érdeklődése nem szünetelt. Kovács Sándor egyháztanácsos, nyug. tanfelügyelő, a Szilágyságban apostoli lelkű, már régebben elhunyt nejével tartotta életben és hatásban az unitárius vallást. Hódmező­vásárhelyi gyülekezetünk alapítója, Kovács József özvegye elhunyta fölött részvétünket kifejeztem fiának. Andrási (ívnia, olthévizi énekvezér is elköltözött a csendesebb hazába. Tho­­roczkay Zoltán birtokos nevét mély fájdalommal jegyzem ide, mert vele, ki aránylag igen fiatalon hunyt el, az unitá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom