Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

A MAGYAR UNITÁRIUS EGYHÁZ FŐTANÁCSÁNAK 1928 ÉVI NOVEMER HÓ 18-19 NAPJAIN KOLOZSVÁRT TARTOTT RENDES ÜLÉSEIRŐL SZERKESZTETT

JEGYZŐKÖNYV

Első ülés.

Tartatott 1928. november 18-án délelőtt V29 órakor kezdődőkig. Elnökök: egyházi részről Dr. Boros György püspök; világi részről: Dr. Ferenczy Géza egyházi főgondnok. Előadó: Dr. Mikó Lőrinc egyházi titkár.

1. Dr. Ferenczy Géza egyházi főgondnok afia az E. Főtanács ülését a következő beszéddel nyitja meg:

Méltóságos és Főtiszt ele nelő Egyházi Főtanács!

A f. évben második Főtanácsunkat van szerencsém írnegnyitani, — azt és annak érdemes tagjait szeretettel üdvözölni. — Elnökségünk szempontjából nagy öröm az, ha minél sűrűbben összejövünk; s így egymás szeretetéből — erőt; — egymás elszántságából — kitartást; — egymás önzetlenségéből — áldozatkészséget meríthetünk; — s ezek meggyőződéssé fokozzák azt a jogosult érzésünket, hogy egyházi igazságainknak minden hatalmi önkény és visszaéléssel szemben is győzedelmeskedni kell.

Jóllehet, így a mieinkért való verejtékes küzdelemnek újult erővel való folytatásához szükségünk van a minél sűrűbb összejövetelünkre, — mégis aggodalommal tettük f. évi második Főtanácsunknak összehívását; — s az elkerülhetetlen kényszer szükségével indokoljuk e fényünket.

Ugyanis tudjuk, ismerjük azt a rendkívüli anyagi megterheltetést, — melyet híveinknek, — Főtanácsunk tagjainak, az állam érdekében és rendelkezései alapján viselniük kell: — s mivel e pillanatig is nélkülözzük az államhatalom azon méltányos belátását is, — hogy a régebbi állandó gyakorlatnak megfelelő mérsékelt utazási kedvezményt az erkölcsi testületek törvényhozó közgyűlése tagjainak nyújtsa, — aggódtunk afelett, hogy e megterheltetések miatt közgyűlésünk eléggé látogatott leend-é?

Meleg köszönetét mondok Főtanácsunk tagjainak, hogy nagyszámú megjelenésükkel azt tanúsítják, hogy aggodalmunk felesleges volt; —