Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
u lozSvári í'őgimn. ny. tanár szomorú elhunyta alkalmából. Legyen nyugalmuk csendes, őrizzük kegyelettel emléküket, s folytassuk a munkát, melyet ők oly' odaadással, becsülettel teljesítetlek, szeretett egyházunkért, hitünkért és népünkért. Kérjük, méltóztassék jelentésünket tudomásul venni. * Főtan-ácsi- Bizottság az E. K. Tanács évi jelentésére következő előterjesztést teszi: Főtanácsi Bizottság általában, ha nem is megnyugtatónak és az egyház-közigazgatás kérdésére nézve nyugtalan nak és az egyház közigazgatás kérdésére nézve nyugtalanságra okot nem adónak tekinti az Egyházi Képviselő Tanács jelentését, mely a lefolyt esztendő alatt egyházunk életében előfordult nevezetesebb mozzanatokról teljes és hű képet ad. Midőn ehhez képest Főtanácsi Bizottság az Egyházi Képviselő Tanács jelentését tudomásul vételre ajánlja, egyúttal kiemelendőnek tart néhány mozzanatot, mint olyat, melyet a Méltóságos és Főt. Egyházi Főtanács különös figyelmébe kell a maga részéről is ajánlania és pedig annál is inkább, mert azt a nagy munkát, ami az Egyházi Képviselő Tanácsra vár a továbbiakban, csak úgy véli sikerrel járónak, ha az Egyházi Képviselő Tanács rá tud mutatni, mint tevékenysége rugójára, az Egyházi Főtanács bizalomteljes várakozására. 1. Ettől‘a gondolattól vezetve első helyén említjük lel az Egyházi Képviselő Tanács jelentéséből azt a részt, mely az 1. Ferdinánd király halála alkalmából egyházunk több funkcionáriusát minden jogalap nélkül ért letartóztatások ügyére vonatkozik. Teljes mértékben osztozik a Főtanácsi Bizottság a jelentés ide vonatkozó részében kifejezett megöl közősben és ugyancsak sajnálattal említi fel a maga részéről is, hogy a méltatlanul meghurcolt egyházi funkcionárusok a méltán várt elégtételt mindeddig nem kapták meg, másfelől úgy érzi, hogy ez elégtételhez a jogos reményt feladnunk nem szabad és ehhez képest utasítnadónak véli az Egyházi Képviselő Tanácsot, hogy ebben az Egyházunk méltóságát, tekintélyét és erkölcsi jelentőségét súlyosan érintő kérdésijén esetleg a parlamenti pártok megfelelő megkeresése útján kisértse meg az elégtétel megszerzését, de legalább is azt, hogy jövőre hasonló esetek ismétlődésével szemben megfelelő intézményes biztosítékok szereztessenek. 2-, Az Egyházunkat az államhoz fűző viszony szem pont já- ’ oól különös jelentőséggel bírónak tartjuk a kormány részéről hi-unkába vett törvénytervezetet, melynek nem hiteles szövegét ismerve, teljesen osztozunk azokban az aggodalmakban, melyeket az Egyházi Képviselő Tanács jelentésében kifejezésre juttatott. Nem is tartjuk lehetségesnek, hogy e nem hi-