Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
67 megoldását az E. K. Tanács legelsőrendü feladatának kell minősíteni és bár ismerjük a nehézségeket, melyekkel ez irányban meg .kell küzdeni hisszük, hogy kellő körültekintéssel sikerülni fog azon nehézségek legyőzése mellett mindkét főiskolánknál már néhány év múlva a kellő számú állandó tanári statussal nemes hagyományaink szellemében folytatni a középiskolai ifjúság nevelésének nagyfontosságu kulturmunkáját. Az e részben tett lépésekről már a Főtanács legközelebbi ülésére jelentéstételre utasitandónak találjuk E. K. Tanácsot. A két főgimnáziumunknál tett adományokért a nemes szivü adakozóknak részünkről is kifejezzük a köszönetét. Az anyagi ügyeket illetően tartózkodunk e helyen a részletes észrevételektől, miután az egyes tárgyaknál tett határozati javaslataink álláspontunkat a maguk helyén kifejezik. E helyen általánosággal megnyugvással vesszük tudomásul az Egyházi Képviselő Tanácsnak minden konkrét ügyekben, mint általánosságban tett intézkedéseit, azonban nem hallgathatjuk el azt az észrevételünket, hogy a kolozsvári és tordai házakról, egyes gazdaságokról, különösen a Derzsi János alapítványi birtok még kezelésünkben lévő részéről és debreceni ingatlanokról magában az általános jelentésben szerettünk volna egyaz E. K. Tanács részéről ezekre nézve tett intézkedéseket magában foglaló, általános tájékozódást nyújtó képet találni, mivel ez a Jószágfelűgyelőség és az E. K. Tanács között fennálló viszony és adminisztrativ érintkezés áttekinthetése végett is szükségesnek mutatkozik. A tanítók helyzetének, illetőleg javadalmazásuknak javítását a legelsőrendü egyházi feladatnak tekintvén, megnyugvással vettük az E. K. Tanács jelentésének azt a részét, hogy az ügy mielőbbi végleges megoldására kiváló súlyt fektet és szükségesnek látjuk e kérdésnek az egyetemes adózás egységes rendezésével kapcsolatban további nyilvántartását s azt, hogy erről a következő jelentés részletesen számoljon be. Mindezek után az egyház közigazgatási és vagyoni viszonyait illetőleg általánosságban oda concludálunk, hogy bár egyházunk életét az újabb idők súlyos megróbáltatásai sokban megzavarták, anyagi erejét az elviselhetetlenségig kimerítették : a jövőre is bizalommal nézhetünk a jelenlegi vezetőség munkája elé és ha a megnyugvást csak Istenbe vetett hitünk fokozásával alapozhatjuk is meg, kétségbeesésre nincs okunk, 5*
