Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
25 nyságtétel arról, hogy mindannyian érezzük a büszke örömöt ez évfordulón, hogy Főtisztelendőséged a mienk, s hogy igaz szívből ünnepelünk. Ünnepeljük az érdemes múltat a jelenért. Jelenben ünnepelünk egy jobb jövőért. A jelen, az csak a ma. A ma: egy röpke szó, egy rövid összekötő híd a múlt és jövő között. Anynyira rövid, hogy alig elegendő jókivánatunknak még kiejtésére is, mert hisz a már kiejtett szó, a végzett tett, már a múlté. Mi tudjuk, hogy akkor van megalapozva egy építmény, ha az eleven anyaföldre, a kipróbált alapra, a múltra fektetett, és a jövő célokra irányított tekintettel emeltetett fel. Mi is a múltban találjuk fel azokat az értékeket, melyek ünneplésünknek erkölcsi alapot, és történelmi jogosultságot nyújtanak. Mi is a múltban termelt értékeket hangoztatjuk mai ünneplésünk során; hogy ez értéket, — mint a többtermelés magvait — elhintsük a jövő számára. Főtisztelendőséged múltja egy nyitott könyv, teles-tele tanulságos, tanító olvasmányokkal, és gyönyörű értékes képekkel. Ebben : Istennek kiválasztott papja, a nemesen gondolkozó ember, az érző szívű gondos családapa, az igazi 'fajszerető hazafi, a jövőbe néző kimagasló vezér, a bölcs egyházfejedelem iránymutató alakjai és tényei — végnélküli egymásutánban jelennek meg az olvasó előtt. Ha ezek közül e pillanatban csak egyet, egyedül azt a nagy bölcseséget tekintjük, mellyel kicsiny egyházunkat 50 éven át vezette, kormányozta, eltelik szemünk csodálattal, szívünk hálával az erős akarat előtt, mely egy törékeny testet a nagy érdekek és nagy célok szolgálatában ennyire értékesíteni képes volt. Igaz, hogy vannak idők, melyek annyira kedveznek a kor munkásának, hogy cselekednie sem kell, elegendő az éveket csendes várakozással egymás után sorakoztatni, önmaguktól következnek és csoportosulnak a jelentős erdmények, melyek a csendesen várakozó személyhez kapcsolódnak, s annak alakját hintik be fénysugárral; de vannak és pedig nagyobb számmal vannak oly idők is, a melyben minden előkészített munkaterv, minden tervszerűen felépített és következetesen végrehajtott tevékenység eredmény nélkül marad a sors szeszélye, az emberek gonoszsága, vagy az események kiszámíthatatlansága miatt.
