Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1925. évi november hó 22-23.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)
Jegyzőkönyv
7 Mert bizony a küzdelemhez, amelyet egyházunkért és iskoláinkért vívunk, akarat mellett pénzre is szükség van. Miután az agrártörvénnyel birtokaink legnagyobb részét kisajátították s ezzel, természetesen, jövedelmünk is megcsökkent, egyházunk és iskoláink fenntartása címén egy pár évvel ezelőtt egyetemes egyháházi adóval róttunk meg minden unitáriust. A gondolat szép volt, de a valóság nem ütött ki mindenütt úgy, mint ahogy gondoltuk és számítottuk. Vannak ugyan egyházközségeink amelyekben a gondolat termő földre talált s a hívek teljes jóakarattal fizetik az egyetemes egyházi adót, amiért tisztelet illeti őket s elismeréssel adózom e helyen is nekik. Sajnos azonban, hogy akad olyan egyházközség is, ahol a hívek még közömbösök. Meg kell győznünk híveinket arról, hogy egyházunk, ősi iskoláink, fenntartásáért felelősök vagyunk nemcsak elődeinknek, akik azért minden áldozatot meghoztak annak idejében, hanem felelősök vagyunk a jövőnek is, mert egyházunk és iskoláink fenntartásától függ nemcsak vallásunk, hanem anyanyelvűnk, fajunk és nemzetiségünk biztosítása is. E tekintetben nem is mulasztottuk el több intézkedést tenni. Az új évet köszöntő főpásztori körlevelemben is figyelmeztettem híveinket erre is. Tanáraink egyes egyházközségekben megfordulva, a vallásosságra ébresztés mellett az áldozatkészség szükségességére is rámutattak. De legyen szabad erre Egyházi Főtanácsunk tagjainak közbenjárását, munkásságát is felhívni. Mert Istennek hála nem is éppen olyan szegények a mi híveink, hogy egyházukért ne áldozhatnának. Hiszen a múlt évben is, valamint az idén is, a háborúban elrekvirált harangok helyett az egyházközségek egyre-másra vásárolják az új harangokat, mind a hívek áldozatkészségével, sőt olyan egyházközség is van, amelynek egy tagja is kész egy új harang árát kifizetni. Csak egyházi és iskolai célokra ne tudnának áldozni híveink?! Én legalább nem teszem s nem akarom ezt feltenni róluk. Ezért remélem, hogy ha Isten még éltet, jövő évi megnyitó beszédemben erről a tárgyról örömmel emlékezhetem meg. Most pedig csak arra kérem a Mltgs és főt. Egyházi Főtanács tagjait, hogy legyenek türelemmel s felszólalásaikban a személyeskedést kerülve, igyekezzünk mindnyájan arra, hogy tanácskozásaink rendjén a hozandó határozatok szolgáljanak egyházunk javára és előmenetelére. Ezzel a jelen Egyházi Főtanácsi gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom.
